....

Címnek nem tudok mit írni, mert már megint a blog újraindulása a téma...
Pár hete találkoztam egy vesebeteg kicsi fiú szüleivel, akiknek meséltem Zete műtétjéről, gyógyulásáról, beszélgettünk, és ez  tette nyilvánvalóvá számomra is, hogy tudok beszélni róla. És van is kedvem beszélni róla. Úgyhogy nekiállhatok leírni a történteket, hogy végre nekiálljak leírni a hétköznapjainkat.
Elvégre, kérem szépen, Luca szeptember 12-én kezdi az ovit. Nehogy szegény kicsi lánynak ne legyen emléke az első hetekről, hiszen a lusta anyja nem örökítette meg a blogban (emlékezni pedig én aztán úgysem fogok rá. ez tapasztalat.)