Két kicsiről és egy babáról hétköznapokról és ünnepekről, kérdésekről és válaszokról
RSS

2011. május 27., péntek

lassan.... nagyon lassan...

...érik a blog folytatása.
Ott akadtam el, hogy elmentünk Pestre a műtétre, és hiába készítettem magamnak minden nap jegyzeteket a történésekről, hogy pontosan megörökíthessem, hogy Zete pontról pontra megtudjon mindent, nem voltam képes leírni. Hazajöttünk, és olyan kőkemény munkának kellett nekiállnom magamban/magammal, hogy minden erőmet elvette. És elfáradtam. Nem tudtam leülni, hogy leírjam, és hogy ezzel újra átéljem. Menekültem ettől, távol tartottam magam a blogtól is, elfordultam szinte mindenkitől, miközben hatalmas felismerésekre döbbentem rá saját magamról, és arról, hogy adott esetben hogy képes működni a psziché(m). 1-2 embernek tudtam beszélni róla kifelé, és hihetetlen módon befordultam.
A családomból szinte senki nem értette, hogy pl. a műtét után 1 hónappal miért vagyok még mindig egy darab görcs, miért van folyamatosan gyomoridegem, miért jön ki még mindig a fülemen a stresszhormon, hiszen "már túl vagyunk rajta, és Zete jól van!!!!!" Ezt kaptam mindenkitől, MINDENKITŐL (családról beszélek).
Keresem a kiutat, a kapaszkodókat, megoldásokat, és úgy érzem, most már lassan oldódik a görcs... Lassan le fogom tudni tenni ezt az egészet, miközben pl. a doktor nénink rosszat mondott Zete múlt pénteki laboreredményére, és ott sírtam a rendelőben.
Nagyon szeretném elengedni ezt az egészet, de ahhoz ki kell írnom magamból. Lassan lesz hozzá erőm, úgy érzem. (és amíg azzal nem végzem, az egyebek, a hétköznapi történetek nem jöhetnek!!!)

2 megjegyzés:

Trixi írta...

Szia Krisztina!

Vártam már, hogy jelentkezz. Biztos voltam benne, oka van, hogy nem írsz.
Jó olvasni azt, hogy tudod, van megoldás és keresed azt.
Várom, hogy jelentkezz és mielőbb rendben legyél lelkileg.
Ölellek, Trixi

Dóra írta...

Kedves Kriszti!

Biztos nem könnyű édesanyaként ezt végigcsinálni... Hallottam egy módszerről, leírom neked, aztán ha úgy érzed megcsinálod...
Ha adódna 1-2 óra amikor le tudsz ülni, és magaddal foglalkozni, vegyél elő egy papírt, és írd le az összes benned gyűlő problémát, félelmet. Miután végeztél, olvasd fel hangosan, majd égesd el a papírt. Tudom furán hangzik, de több ismerősöm beszámolt már arról, hogy mennyivel megkönnyebbültek miután mindezt megcsinálták.
Persze azt is tudom, hogy Zete ettől nem lesz egészségesebb kisfiú, de mint fő támasza Te tudod neki a legtöbbet adni, éppen ezért fontos, hogy lelkileg erős tudj maradni, megnyugodj! Hihetetlenül erős csaj vagy - bár leginkább a blogodból ismertelek meg... de hidd el, hogy kevesen tudnák így végigcsinálni mint Te, 3 gyermek édesanyjaként. :)
(Dóri)