Ovi előtt

Jaj, kicsit izgulok. Luca holnap, szeptember 12-én ovis lesz. (és újra írom a blogot. ez az újrakezdők izgatottsága :-) ).
Tegnap este gondolkodtam, hogy miért nem vagyok annyira stresszes Luca indulásától, mint Zalánétól. Ma már tudom. Mert tegnap tegnap volt. Volt még egy napom. Ma már görcsben van a gyomrom, és kezdem érezni azt az elengedninemakarást, amit Zalánnál. Persze talán kicsit tompábban, hiszen mégis csak másodszorra csináljuk, és már talán én is kapisgálom, hogy ez az élet rendje, de 3,5 év hosszú idő, amit együtt töltöttünk.
Őt talán kevésbé féltem a változástól, mert masszív, határozott csajszi, nem annyira érzékeny, mint Zalán, de azért ez hatalmas lépés a nagy betűs ÉLETbe. Úgyis eljön a sírós "nehagyjitt", "hazakaraokmenni"-időszak, de remélem, hogy zökkenőmentesen leszünk túl rajta, mert Luca hiába látszik masszívnak, egyszerűen csak nem mutatja az érzelmeit, befelé fordul, és egyéb tüneteket produkál a szervezete. Zete műtétjekor is Zalán többször mondta, hogy hiányzik anya, rá talán jobban is figyeltek itthon (Zoli és a szüleim), Luca kétszer mondta csak, hogy anya hiányzik, de mire hazaértünk, mindkét lába vörös, viszkető ekcémás volt, úgyhogy rohantam vele az ügyeletre. (az ekcéma egyik kiváltó oka a stressz. és azóta sincs rajta egy pici folt sem.)

Talán pont az az elbizakodottság, hogy "ugyan már, a második gyerekünk megy oviba, megy ez nekem" az oka annak, hogy nagyon megcsúsztam az ovis előkészületekkel. Kaptunk egy listát a nyár eleji szülői értekezleten, hogy miket kell beszerezni, és hiába akartam időben elkészülni, kapkodás lett belőle. Erikának köszönhetően ma estére talán méretre szabott lepedője is lesz Lucának, de ha nem, már az sem érdekel. :-) Túljutottam a holtponton, a kapkodós-idegeskedős holtponton . Udvari cipője sincs még.

Az első szülőin a szívecskét választottam Luca jelének. Az ovi jellel ellátott ágynemű huzatot kért. Lucával elmentünk egy anyagboltba, de álmomban sem gondoltam, hogy ilyen jó anyagot találunk. Úgy érzem, erre én nem fogom rárajzolni a jelét. :-)






Egyébként Luca hozzáállása az ovihoz tipikusnak mondható. Amikor Zalán elkezdte idén az ovit, Luca mindennap elmondta, hogy ő is menni akar. Nagyon jó volt vele vásárolgatni, készülni. Talán a saját izgatottsága miatt, de nagyon türelmes volt még a 10. pár cipő felpróbálásakor is. Aztán eljött az ovi előtti vasárnap, ebédnél beszélgettünk a holnap reggelről, és Luca mit mondott??? "Nem akarok oviba menni!" Sebaj, kislányom! Eljött a Te időd!
Most kicsit elmegyünk a barátainkhoz, aztán sietünk haza, és készülünk a holnapra. Lefekvés előtt újra elolvassuk az Anna óvodába megy című Bartos Erika klasszikust, és reggel mi is óvodába megyünk!