Hétköznapok 2. - kiegészítés, azaz Luca akarata

Luca nem hisztis, viszont hihetetlenül akaratos. Persze ez az öltözködésében, és az önállóságában is meglátszik, mert csak az jó, amit ő választ ki, és csak ő veheti fel. Ha megpróbálunk neki adni egy falatot az étkezésekkor, akkor sikítva tolja el a tányért, mert csak ő ehet-ihat egyedül. Ha "véletlenül" én mosom le tusfürdővel, és neki nem hagytam, hogy egyedül "megfürödjön", akkor addig kiabál, míg én is kiabálok, vagy megengedem neki, hogy újra tusfürdőzze magát. Attól függ, mennyi időnk van este. Előfordul, hogy közös kiabálásba torkollik a fürdés. :-(
Ja, és az sem mindegy, hogy merre megyünk az utcán. A motorozás közbeni süketség ismerős Zalán óta, de olyat, hogy a járda helyett az úttesten akar menni, Zalán nem csinált. Luca ma kiabált, kikerült, és mindenáron az úttesten akart menni. Sőt, a zebra közepén akart hisztiből leülni a földre. Hát, én felemeltem, átvittem, de a járdán hagytam, hadd üljön le a lábfejemre. Ott ült, amíg újra menni akart. Ez az ominózus eset ma délelőtt a megyei kórház-rendelőintézet főbejárata előtt lévő zebránál, a tömött buszmegálló mellett történt. :-)
Tudom, hogy nem véletlen Luca akaratossága. Két oka van: 1. örökölte a keresztanyjától (köszi!! :-)), 2. és általa tanulom, hogy lehet lazábban is, engedékenyebben nevelni, nem kell mindig mindennek úgy lenni, ahogy én elterveztem. Mert Zalán még most is (igaz harcok árán), de azt csinálja, amit kérek tőle. Luca már most sem, még harcokkal sem. Zalántól még mindig többet követelek, Lucánál már megtanulok engedékenyebb lenni, mert megtanít rá, és Zetének szimplán marha jó lesz, hogy lesz egy engedékeny anyja. :-) Így legyen! :-)