Hétköznapok 2.

Gyűrjük a hétköznapokat.
Zeténél kezd beállni egy kb. kiszámítható időbeosztás. Napi kétszer kap tápszert, reggel vagy délben és este fürdés után. (Ez függ az éjszakánktól, az étvágyától stb.) 140 ml tápszert eszik, és aztán elnyomja az álom. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy a szopizás és a cumisüvegből evés is megy. Nagyon ügyes ez a kicsi baba, hogy csak eszik, és tök mindegy neki, hogy miből. Vacsora után általában 2-3 órakor ébred, szopizik, és alszik 6-7 óráig. Általában. Persze előfordul, hogy megébred 2x-3x, és akkor reggel tápszert kap. Vicces, hogy a tápszeres evés után milyen hatalmasat böfizik. A kakilás még mindig probléma. Sajnos 8 hét alatt csak 3x kakilt egyedül, egyébként segítségre szorul. 2 napi nem-kakilás után már húzkodja a lábát, és többet sír. Sajnos Zalán ugyanígy szenvedett, és hetekig csak szélcsővel tudott kakilni. Persze akkor is, most is azt hallgatom, hogy nem tanul meg a gyerek egyedül kakilni, ha állandóan segítek neki. Köszi! Zalán 4 éves, és tök egyedül kakil rendszeresen. Haha... Hülyeségnek tartom, hogy a fájdalmasan síró babámat hagyjam szenvedni 3-4 napig. Inkább segítek neki, amitől láthatóan megkönnyebbül, és kiürül a pocija. Ezek után jobban is alszik. Zalánnál pont ugyanígy volt azzal a különbséggel, hogy szegény Zalánom már a kórházban sem tudott egyedül kakilni, és 3 napi szopizás után átüvöltötte az éjszakát, aztán amikor nappal kértem, hogy segítsenek a gyereknek, a válasz az volt, hogy ez tök normális. Mondtam: OK, akkor kérek egy hőmérőt, majd én megcsinálom. Erre nagy kegyesen, pofavágások közepette hozott a csecsemős nővér egy szélcsövet, majd a gyerekből zöldes-barnás óriás trutyi ömlött ki, és a 3 napos baba nyugodtan terült el a pelenkázón. A nővér utána aranyosan mondta, hogy szóljak, ha van valami, jön és segít. Köszi!
Szóval most Zetének segítek.

Eddig nagyon ragaszkodtam az esti sorozatokhoz (Grace klinika, House, Született feleségek), de lemerültek az "elemeim", úgyhogy most már felveszem őket, és igyekszem lefeküdni. Szerdára virradóra 6,5 órát aludtam. Először aludtam 4,5 óránál többet. Nagyon kipihentnek éreztem magam, aztán pont úgy jött ki, hogy ebéd után is tudtam aludni 1,5 órát, mert a kicsik egyszerre aludtak. Ez ritka, mert Zete általában akkor ébred, amikor Luca elalszik, úgyhogy sok szabadidő nincs. Szerencsére Zalán és Luca átalusszák az éjszakát, úgyhogy csak Zetére kell koncentrálnom, így Zoli is át tudja aludni az éjszakát, és ki szokott váltani a reggeli tennivalóknál pl. hétvégén, vagy amikor hétköznap reggel itthon van. Hálás vagyok neki azért az 1-1 óráért is!

Zalán sajnos nagyon hisztis, néha már megint kezelhetetlen. Nem jó párosítás a mi fáradtságunk és az ő hisztije. Néha úgy beszél velünk, vagy csak úgy reagál a kérésünkre (már ha meg akarja hallani), mintha bántani akarna minket. Ha kék pohárban kap inni, akkor a sárga kell. Másnap fordítva. És hasonlók. Az óvónővel, Zoli füle hallatára, minősíthetetlenül beszélt. Biztos a kistestvér miatt ilyen, de már szinte elviselhetetlen. Sajnos nincs türelmem és erőm magyarázni neki, így rendszerint kiabálok vele, ami nagyon-nagyon nagy hiba. TUDOM. De most nagyon nincs erőm. Nekem ez a legnehezebb mostanság: a türelem hiánya. Olyan jó volt régen, amikor mindent elmagyaráztam, és ő megértette. Szegénynek most esélye sincs megérteni, mert alig magyarázok, de amikor szépen elmondom 2x, akkor utána is üvölt.
Luca nem hisztis. Ő nem büntet minket, ugyanolyan, mint Zete születése előtt. Igaz, nagyon csajosodik. Már maga választja ki, hogy mit akar felvenni, ha én mást szeretnék, kiabál. Ez a különbség kettejük között talán adódhat abból, hogy Lucának erősebbek az idegei, mint Zalánnak. Zalán 2 évesen is érzékenyebb volt, mint Luca most. Luca moatanában nagyon fáradt. Alszik este fél 9-től reggel 7-ig, aztán ebéd után még min. 2 órát. Ma éppen 3-t aludt. Délután általában 5 óra körül nagyon elfárad. A jó éjt-puszi után kb. 2 perc alatt alszik el.
Zalánnak is több alvásra lenne szüksége, mint 9-től 7-ig, mert nagyon nehezen ébred reggel. Azt mondja, hogy alszik az oviban, de szerintem keveset, este viszont nem hajlandó lefeküdni. Megint az ordítás van, ha nem engedem neki, hogy még játszon kicsit, aztán kéri a mesét, aztán még énekeljünk is. Utána kér még inni, és biztos, hogy valamit még szeretne mondani. Tegnap 21:10-kor még behívott a szobába. Aztán ma reggel 7-kor visított, hogy ő még aludni akar.

Luca állandóan puszilgatja Zetét, és állandóan fogni akarja. Imádja az öccsét. Zalán nem ennyire látványosan és sokszor, viszont ha elkapja a hangulat, teljesen belefeledkezik Zete csodálatába. Olyan édes ilyenkor. Odafekszik mellé, és csak nézi-nézi.

Jaj, majdnem elfelejtettem. Hétfőn, ápr. 13-án Zete elkezdett mosolyogni. Nagy és határozott mosollyal. Először doktor néni kapott, aztán napközben felém is küldött. Olyan gyönyörű!!!