Gyúrunk...

...Zoli 5 napos nyári edzőtáborára. Ő fizikailag, mi lelkileg. Mert igen, elmegy júliusban edzőtáborba. Mostanság kicsit le van merülve. Úgy érzem, sok neki a gyerekek körüli teendő, és pl. az üvöltés hallgatása. Szerencsére nálunk is egyenlőség van anya és apa között, ergo bármikor ki tud váltani, akár napokra is, és szuperül foglalkozik a gyerekekkel. Csak mostanában azt veszem észre rajta, hogy besokallt, mert hát a férfi-idegrendszer mégsem az anyaság feladatainak ellátására lett kifejlesztve. Nagyon feszült, türelmetlen, hamar robban, pedig korábban sokkal nyugodtabb volt. Ő volt a testbe zárt nyugalom, most meg egy ideggörcs.
Neki a pihenés = aktív pihenés, így futással, biciklizéssel és edzéssel tud feltöltődni. Átgondoltam, és inkább heti 2x bevállalom az esti teendőket egyedül, hogy elmenjen edzeni, csak ne őrölje fel az itthoni feszültség. Mondtam neki, hogy járjon újra nyugodtan edzeni, és menjen el edzőtáborba is, ha akar. Persze, hogy menne, úgyhogy el kell kezdenie a felkészülést, mert ekkora kihagyás után nem lehet napi 3-t edzeni.
Mi pedig lelkileg készülünk arra, hogy 5 napig nem lesz itthon. Ma kezdtük a felkészülést, mert régóta megint egyedül vagyok a kicsikkel éjszaka is. Holnap Szeghalmon fog bíráskodni, de ma már ott kell aludnia a korai kezdés miatt, így szombat éjszakáig, amíg haza nem ér, egyedül leszek a kicsikkel. Kicsit félek a ma éjszakától. Zete felsír, szopiztatni, büfiztetni, Zalánnak inni adni, Lucát betakarni, Zalánnak orrot fújni (úgy tűnik, megfázott), és reggel ébredni velük.
Zalán most ébredt másodszorra. Hosszú éjszaka lesz.
Olyan természetes, amikor itthon van, és nyúzzuk egymást is rendesen, de most nagyon jó lenne, ha itt lenne. Ilyenkor tudom helyére tenni az értékeket, hogy mennyire jó, amikor velünk van.