Életjel

Na nem vesztünk ám el... Olyan régóta nem írtam, hogy szétfeszít a sok mesélni való, de megint kénytelen vagyok halasztani az írást, mert nagyon fáradt vagyok. Röviden: túl vagyunk egy hét betegségen, Zoli szülinapi hétvégéjén (sok-sok készülődéssel és vendégeskedéssel), Halász Judit-koncerten, és egy mai velencei MANÓTÁN és ebéden Jucekéknál, ami nagyon-nagyon jól sikerült. Közben már készülünk Luca 29-i szülinapjára, mert folytatódik a vendégeskedés, aminek most tök örülök, mert élvezem, hogy készülök, készítek, sütök-főzök. Mondhatni: rákaptam az ízére.
Zajlik az élet, nőnek a gyerekek, csak nincs időm és erőm írni róla, mert ha elkezdem, akkor aztán alaposan kiadom magamból. :-)