Két kicsiről és egy babáról hétköznapokról és ünnepekről, kérdésekről és válaszokról
RSS

2010. február 28., vasárnap

Hétköznapok 1+

Elfelejtettem írni a testvéri szeretetről, ami számomra nagyon megható. Luca eddig nagyon féltékeny volt Zalánra, emiatt féltünk, hogy majd Zetére és a szoptatásokra is érzékenyen reagál majd. De nem. Teljesen el vannak olvadva az öccsüktől. Zalán is, Luca is rohannak be a szobába, ha én megyek Zetéhez, vagy állandóan be akarnak menni, ha Zete csak felsír. Sőt! Ma délután Luca elmentZolival, és amikor hazajöttek, egyből azt kérdezte:"Baba???" Mondtam, hogy a baba alszik, és akkor már nem is foglalkozott vele, de Zete volt az első gondolata. Olyan édes. Fürdetésnél felfekszenek Zete mellé az ágyra, és közel dugják az arcukat Zetééhez. Zalán tegnap este odadugta az arcát Zete arcához, és az érintéskor Zete elhallgatott. Luca pedig állandóan a cumit akarja dugdosni a szájába. Nagyon gondoskodni akar. Büfiztetéskor ő is simogatja Zete hátát, néha popsiját.
Zete nagyon érzékeny a hangokra. Az első énekléskor elkerekedett a szeme, és nem mozdult meg. Ha beszélünk körülötte, keresi a hangokat. Zalán ma is énekelt neki.
Nagyon szeretik Zetét, és nagyon nagy öröm ezt látnunk. Szerintem Luca, igazi lányként, élvezi, hogy igazi babája van. Zalán pedig büszke magára, hogy ő Zete okos bátyja. Valamelyik nap ezt is mondta, miután elpakolta egyedül a játékokat: "Látod, Anya? Én ilyen okos bátyja vagyok. " :-)

0 megjegyzés: