Hétköznapok 1.

Ma néztem, hogy lassan-lassan múlik Zete sárgasága. A szeme fehérje még sárga, de a bőre sárgasága már halványodik.
A kezdeti pisi-problémák szűnni látszanak. Annyira sok pisi van minden pelusban, hogy tegnap háromszor kellett átöltöztetnem, mert a ruhája teljes oldala pisis volt. Eddig is én pelenkáztam, de soha nem volt ilyen problémánk. Talán most ürítette ki teljesen a hólyagját. Ma már nem volt gond.A kaki bezzeg nem akar ennyire jönni. Sőt! Egyáltalán nem jön, ha nem segítünk neki. Zete nagyokat nyög, nyom, de semmi. Persze, hogy rángatja a lábát, és sírdogál. 1-1,5 naponta segítek neki szélcsővel. Akkor megkönnyebbül, és utána sokkal nyugodtabban alszik. Előtte többször felsír álmában. A büfi ugyanilyen nehézkes. A napi összes büfiztetésből max. 2-szer sikerül büfiznie.
Alapvetően nagyon ügyesen sokat alszik Zete. Vannak kirívó esetek, amikor pl. éjszaka 1,5 órát ébren voltunk, aztán 1,5 órát aludtunk, és így ment reggelig. Az kicsit fárasztó volt, de egyébként átlagosan 3 óránként ébred, szopizik, és könnyen visszaalszik. Ha egyedül nem tud, akkor cumival mindig elalszik. Nem szeretnénk hozzászoktatni, de ő az első gyerekünk, aki nem köpi ki, hanem szívja, és megnyugszik tőle. Valószínűleg ő cumis lesz. zalán semmit nem csinált, Luca szopizza az ujját, zete pedig jól érzi magát cumival.
Hozzám szerdán, 25-én jött ki a háziorvosom, mert már szinte megfulladtam, annyira köhögtem. Kiderült, a tüdőm bal oldala sípolt, nem gyógyultam meg a hörghurutból. Hát, kegyetlen dolog, hogy Zete mióta megszületett, közel két hete csak maszkkal vagyok mellette, nem puszilgattam, nem szagolgattam meg. igaz, napokig szagokat, ízeket sem éreztem, amíg kórházban voltunk. Most már érzem az illatokat, de nem bújhatok bele a kicsi babánkba, nehogy megfertőzzem. Még szerdáig szedem a köptetőt és az antibiotikumot, utána aztán megzabálom. (Az egész család beteg, mindenkinek névre szóló maszkja van nálunk. :-)) Így is sajnos tüsszög Zete, remélem, senkitől semmit nem kapott el!
Ma, február 28-án volt először, hogy a déli szopizás közben kereste az arcomat. Igaz, engem már csak a zöld maszkról és a tejszagról ismer meg, de már keresett. Egyébként fordul a hangok felé, és már csak attól is megnyugszik, ha valaki belép a szobába, és hallja, hogy nincs egyedül. És persze imádjuk kézben tartani, amit nagyon szeret. Zalán volt kézben megnyugvós, elalvós baba. Luca tök fordítottan működött: ha megpróbáltuk kézben elaltatni, csak sírt, de ha letettük az ágyába, elaludt. És ő a mai napig egyedül alszik el. Hát, sokkal kényelmesebb volt, de nagyon jó érzés Zetével melengetni egymást.