Oviból 4 órakor

El is felejtettem újságolni a nagy hírt: Zalán alig akar hazajönni az oviból!!!
Év elején még úgy csináltuk (Zalán kérésére, miszerint uzsonna után azonnal menjünk érte), hogy belőttük a 3 órát, megnéztük az órán, hogy kell állnia a mutatónak, és akkor ott leszünk érte. Ez így jó is volt, mígnem egyszer az én öcsikém ment Zalánért, és bandukoltak (jó nagy kitérővel) haza. Aztán este mondta Zalán, hogy nem volt jó, hogy jött a Peti, mert nem tudott eleget játszani. Utána néhány reggel mondta, hogy menjünk később, mert szeretne még játszani. Rendben, mentünk fél 4-re. Zoli hamar elkezdett kicsúszni az időből, és már csak 3/4 4-re, 4-re ért oda, de Zalán akkor is alig akart kijönni. Kérdeztem, hogy miért szeret ott maradni: "Akkor tudok játszani a játékokkal." És akkor jutott eszembe, hogy előtte pár nappal panaszkodott, hogy Marci nem engedi játszani az új Thomas-os vonatkészlettel. Az én kisfiam megoldotta: megvárja, míg csak 4-5-en maradnak, és akkor kijátssza magát. Nem sietős neki, itthon utána is játszhat.
Az óvónők szenzációsak, mert ekkor 4 óra körül is ott ülnek a gyerekek mellett, esetleg maguk köré gyűjtik őket, és énekelnek, mesélnek, kártyákról kérdezgetik őket. Állandóan foglalkoznak velük, fejlesztik őket. Iszonyatos szerencsénk van velük!