Szeretgetős-szerelmes

Majdnem sikerült az én két kicsi angyalomnak megríkatnia. Nagyon kellett összpontosítanom, hogy ne kezdjek el zokogni egy szeretetteljes pillanat közepén, mert amikor sírok, az többnyire megrémíti Zalánt.

Zalán ma kicsike angyal volt. Okos volt és szófogadó, és türelmes, szépen kért, megköszönt. Mondhatjuk: ma ő volt a család nyugalmi középpontja, és ettől mindenki nyugodtabb volt. Fantasztikusan alakult a nap, azt leszámítva, hogy a 8. kérésem után már hangosan kellett rászólnom, mert egyszerűen nem veszi komolyan, hogy a földszinti lakásunk hideg padlóján egy szál zokniban taknyosan jönni-menni nem garancia a gyógyulásra. Viszont elolvadtam tőle, amikor láttam, hogy a legváratlanabb pillanatokban és helyzetekben jelent meg, ment el mellettem papucsban, szandiban. Szóval figyelt, és nagyon szófogadó volt. Kicsit visszakaptuk a régi türelmes, szófogadó Zalánt, aki 2 éves kora előtt volt.

Szóval nyugodt az esténk, elkezdjük az esti rituálénkat, mese (ha Zalán kéri, de többször mondja, hogy nem kell mese, csak énekeljünk), ének (új énekünk van egy ideje: Móra Ferenc: Este van c. versének Alma Együttes által megzenésített formája) összebújás, és jönnek a végeérhetetlen jó éjt-puszik. Lehet, hogy a fürdéssel, fogmosással, gyakorlati dolgokkal általában sietünk, és nem hagyok rá túl sok időt, viszont az agyonpuszilgatás idejéből nem engedek. Mindenki ad mindenkinek, annyit amennyit szeretne, aztán kört alkotva adunk egymásnak, majd megfordulunk, és visszakörbe adunk, és aztán homlokpuszit oszt Luca (mert egy ideje neki azt is kell adnia, bár Zalán rendszerint nem kéri az övét), és aztán valahogy lassan sikerül Lucát rávennem, hogy bújjon be az ágyába. Ott aztán jön a feje búbjának simizése pár percig, majd Zalán arcának finom megmasszírozása, és lassan ki is tudok jönni a szobából.

A ma esti bónuszom: éppen énekeltem a jó éjt-dalt, amikor Luca elkezdte simogatni a bal arcomat a pici puha kezecskéjével, Zalán erre elkezdte simizni az ő pici csontos kezével a jobb arcomat. Aztán Luca odahajolt és puszilgatta a puha ajkaival a bal arcomat, erre Zalán a jobb arcomat, és én olvadoztam, és összpontosítottam, a hangom remegett, és a világ legboldogabb embere voltam, és vagyok.
És hálát adok mindennek, hogy vannak gyerekeim, és hogy ŐK vannak nekem, és kaphatok még egy babát, akinek én lehetek az anyukája, és a világon mindennél erősebb lesz az a kötelék, ami ezzel a három angyallal köztünk lesz, és körülöttünk összedőlhet is a világ, az sem érdekel, mert számunkra ez a három csillag ragyog örökké, utat mutatva.