Első hét az oviban

Szept. 7-én kezdtünk. Ébresztettem Zalánt, reggeli, öltözés, nagyon várta az ovit. Zoli anyukája jött vigyázni Lucára. Az oviba érve nagyon izgult, hogy már be akar menni. Megbeszéltük, hogy elmegyek vásárolni, utána jövök érte. (10-re menni kellett érte.) Mondta: "Jó, szia!" És nem is foglalkozott velem. Én meg csak ültem az öltözőben, és nem hittem el, hogy ennyire könnyen leválasztott. Nem tudom, mire vártam, csak vártam. Aztán mégsem kellettem, így elindultam. 10-re mentem érte, de ő erősködött, hogy ott akar ebédelni. Megbeszéltük, hazamentünk. Másnap ugyanezt. Szerdán már ott ebédelhetett, de alvás csak 2. héten lehetett. Szóval így telt a hét. Csütörtökön, pénteken már vittük magunkkal Lucát is, de Zalán nem volt tőle érzékenyebb. Csütörtökön a Manótán még arról meséltem, hogy az én gyerekem annyira szeret oviba járni, hogy reggel 20 perccel előbb ébreszt, mint az óra, hogy mennünk kell már.

Persze nem áltattuk magunkat, hogy a mi, egyébként nagyon érzékeny kisfiúnk így simán megszereti az ovit. Csak újdonság volt.