Amit nagyon le akartam írni: szept. elején 3 nap a családommal. Papa, mama gyerekek, nagynéni-nagybácsi, unokatesók,dédi.És mindenki egy okból utazott el ilyen messzire, hogy ne itthon ünnepeljük édesanyám 50. szülinapját. Az igazság, hogy a cél: egy Munkács várában történő szülinapi pezsgős koccintás lett volna, de miután mindenki megcsináltatta az útlevelét, kiderítettük, hogy az ukrán határ egy más világ, és talán túl bátrak voltunk. Mindenki csak lebeszélt róla,úgyhogy maradtunk a határnak ezen az oldalán, de nagyon-nagyon jó volt. 3 család 3 különböző, de nagyon szuper szálláson aludt, így nem zavartuk egymást, de a szülinapi nagy buli a nyíregyházi skanzenben, népi környezetben, ehhez illő népi felsőkben történt. Anya hozta mindenkinek a blúzt, inget, a játékötleteket,és nagyon jól sikerült. Nagyon jó volt, mert sokat voltunk együtt, sokat nevettünk. Igazi különleges szülinap volt, még ha nem is jutottunk el Munkácsra. Zalán nagyon jól érezte magát: imádta a nyíregyházi állatkertet, a fóka bemutatót, imádta, hogy Debrecenben felmehetett a Nagytemplom tornyába, hogy egy híd volt a szállásunkon a konyha és a szoba között (azóta is vissza akar menni oda), hogy Nyíregyházán belementek a szökőkútba, hogy a buszban utazhatott a papáékkal, és hogy úgy általában papa és mama vele voltak, sok mindent megengedtek neki. Mondanom sem kell, mi labdába sem rúgtunk a papa mellett. Mintha ott sem lettünk volna. Meglepő módon mindketten aludtak éjjel, és ebéd után is, pedig eddig nem igazán ment ez idegen helyen. Biztató!!!
Fantasztikus élményekkel lettünk gazdagabbak. A legnagyobb: a nagymamám meghatódása, hogy 60 év elteltével újra azon a helyen ül a Nagytemplomban, ahol 19 éves lányként minden istentiszteleten részt vett, és nézte a lelkész nagybátyját, és ahonnan azt is végignézte, amikor a nagybátyja összeesett a szószéken. Imádom a nagymamámat!!!! (Ez most kicsit rólam szólt, nem a gyerekekről.)
Képek:
Kopaszok: nagybátyám,lányom.
2 gyerek: egy kicsi és egy nagy.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése