Két kicsiről és egy babáról hétköznapokról és ünnepekről, kérdésekről és válaszokról
RSS

2009. szeptember 24., csütörtök

Második-harmadik hét az oviban

Teljes összezuhanás. Minden reggel korábban kelt Zalán, mint én, de már sírva jött át, hogy neki most mennie kell oviba? Hétfőn, kedden ott aludt, de miután kedden 1 óra alvás után felébredt,és iszonyú ordítást csapott, 1 óra hiábavaló nyugtatás után felhívott az óvónő, hogy inkább menjek érte, mert így megutálja az egész ovi-témát. Visszatértünk az ebéd utáni hazajövetelre.
Hiába beszélgettünk, próbáltunk kedvet csinálni, vittünk meglepit, ígértük, hogy megyünk érte ebéd után, sajnos semmi nem használt. Reggelente úgy kellett lefejteni rólam, és már sírva várt, pedig mindig előbb ott voltam, mint ahogy befejezték az ebédet. Itthon nagyokat aludt.

Aztán a hétvége, hogy nem kellett oviba mennie, jókedvűvé tette, de újra itt volt a hétfő reggel. Ezen a héten Zoli vitte minden reggel, úgyhogy kimaradtam a szívszaggató reggeli jelenetekből,de az óvónők délután már biztatnak. Napközben már csak 1x-2x sírt, és hamarabb megnyugodott. Az étkezés mindig eltereli a figyelmét. Dajka néni szerint Zalán jól eszik, szinte mindent megeszik, mégis udvarra menet, onnan jövet, állandóan azt mondja, hogy éhes. Ha elhoztam ebéd után, akkor is ebédelt még itthon. A stressz miatt ehet ennyit? Boldoggá teszi az evés? Ilyen kicsiként?
Újra megpróbálkoztunk az ovis alvással. Hétfőn még nem aludt, kedden-szerdán már 1 órát, ma már 1,5 órát, de ma ébredés után fel is ébresztette az egész csoportot. Itthon 3 évig mindig sírva ébredt, úgyhogy elképzelni sem tudom, hogy az oviban mikor ébred majd nyugodtan.
Holnap az utolsó nap a héten.

0 megjegyzés: