Pisi-kaki, TV- bocsi a témáért!!!

Zalán ápr. 29-én, a Luca szülinapján elhagyta éjszaka a pelust. Mármint hogy nem adtam rá. Kapott gumilepedőt, sok váltás lepedőt és pizsamát.

Megkezdődött a kaland.

1,5-2 hétig szinte minden éjjel bepisilt. Már odakészítve várt minket a tiszta lepedő + pizsama, így hamar visszaaludhatott. Előtte, amíg pelusa volt, magával vitte aludni a csőrös poharát tele vízzel, és reggelre ki is itta az egészet. Persze, hogy nálunk elő sem fordulhatott az ébredéses tiszta pelus.
Ezen is változtattunk. Az elején sokszor sírt fel, hogy szomjas, akkor vittem neki pár korty vizet, meg is pisiltettem, aztán alvás. Kicsit fárasztó volt.
Mostanra eljutottunk odáig, hogy éjszak max. 1x viszek neki pár korty vizet, de legtöbbször csak magamtól, ő már nem is kéri. 2-3 napja fordult elő, hogy hívott, mert felébredt, hogy pisilnie kell. És nem pisilt be, inkább szólt, hogy menjünk ki. Tudom, hogy ez nagyon sok gyereknél 3 éves korára természetes, de Zalán nagyon-nagyon ragaszkodott mindig a pelenkához.

Be kell valljam, hogy az egész napos nyüzsi után nekem szükségem van egy kis magányra. Zoli elmegy aludni, én pedig ráhúzok 1-2 órát. Így rendszerint nagyon későn jutok ágyba, ilyenkor kiviszem Zalánt pisilni. Mivel a késői elalvás miatt nagyon fáradt vagyok, nincs erőm felkelni és felébreszteni Zalánt, így figyeltem meg, hogy reggelig kihízza a következő pisiléssel. Ügyes!! :-)

A kakilás a következő történet. A fiamra nagyon büszke vagyok, de a motívációra nem.
Nappal már hetek óta pelus nélkül volt, amikor a kakiláshoz még mindig szólt, hogy pelenkát kér. Egyszer nem volt kint pelus, csak a Lucánál a szobában, Luca pedig aludt, így Zalánt a kényszer beküldte a WC-re, és sikerült. Félve, izgulva, de sikerült. Akkor meggyőződtem, tud az én fiam, csak nem akar. Ezután megpróbáltam nem adni rá, erre 3 napig nem kakilt. Nincs pelus= nincs kaki. Na, ezután ráadtuk. Semmi reményünk nem volt a megoldásra, mert a bilit zsigerből utasította el. Talán 2x sikerült bele 3 év alatt, de valami miatt utálta a bilit.

És egyszer csak jött a Kalandra fal! TV-MŰSOR!!! 3 részt láttunk belőle, és a Zalánnak nagyon-nagyon tetszettek a csillogó ruhás nénik-bácsik csobbanásai a medencében. Mi a TV előtt imitáltuk, ami éppen történt, és a szőnyegen henteregtünk nagyokat, amíg ezek a "sztárok" csobbantak.
Majd egyszer csak a Zalánnak kakilnia kellett. Ráültettem a WC-re, és megkértem, hogy csobbantson úgy, mint a csillogó ruhás nénik-bácsik a TV-ben. És ő életében először nem félt a WC mélységétől. El merte engedni. Azóta is mindig csobbantunk a WC-be.
Ennyi kellett csak. Egy izgalmas motiváció. Szerencsére azóta sem nézzük sem ezt, sem a többi hülyeséget, amit a TV diktál, inkább játszóterezünk, zenét hallgatunk, rajzolunk (mert a pszichológus néni szerint az nem túl fejlett), játszunk, de ennek a 3 résznek őszintén hálás vagyok.