Óvodai elutasítás

Vezető óvónéni felhívott a jelentkezés után, hogy zavarna-e, ha Zalán 1 év múlva kezdené az ovit. Mondtam: IGEN. Érveltem, megértettem, kétségbe estem. Már február óta húzódik, hogy valamit dolgoznom kell, mert egy fizetés már nem elég; a Zalán nem túl önálló, így az egész család a közösség példamutató erejében bízott; Zalán tudja, hogy amikor hullanak a falevelek, oviba megy. Beszélgettünk róla, készül rá, mert már nagyon-nagyon igényli a gyerektársaságot.

Rengeteget játszóterezünk, hogy gyerekek között legyen, hogy kielégítsük ez irányú igényét. Hát, nem túl pihentető dolog. Luca már menni akar (csak két kezét fogva sétálgat), nyakig mászik a homokba, imád hintázni, rúgni a labdát, mászni, mászni, mászni. Igaz, mióta felfedezte a homokozót, azóta kevesebbet hintázik. Zalán pedig a reggeli ébredés és a délutáni ébredés után egyből azt kérdezi: "Megyünk a játszótérre?" Kimerítő. Főzés, takarítás, vasalás= ismeretlen fogalmak.

Szóval ezt én még egy évig nem tudom csinálni. A pszichológus Erzsike néni is azt mondta, hogy a Zalán érett és kész a közösségi nevelésre. Már nem tudom otthon lekötni.
Emellett pedig nem tudok dolgozni. Zoli anyukája a Lucára tudna vigyázni, de 2 gyerek, főleg egy energikus 3,5 éves fiú meghaladja az erejét. Szóval kétségbeejtő volt a helyzet, és meg is kaptuk a körzetes óvodából az elutasító határozatot. Az érzés? Kés a gyomorba.
Rettenetes. Arcul csapása a gyerekemnek, aki készül az ovira, megkapta a csoport jelét, találkozott óvónénivel, és tudja, hogy Zitával, Mátéval játszik majd az udvaron. Nekem pedig pofon, mert biztosra vettük a körzetes ovit, így nem kerestünk semmi mást. Mire utána érdeklődtünk, már minden ovi betelt: Brunszvik, Palotavárosi, Rákóczi. (ez csak hirtelen)
Védőnénitől 80, az Oktatási Bizottság alelnökétől, Pokrovenszki Laci bácsitól 140 elutasított gyerekről hallottam.

Azért estünk bele, mert bejelentkezéskor még nem tudtam, hol fogok dolgozni, ezért GYED-esként jelentkeztem. Kicsi gyerek= kizáró tényező.
Hát, most már kiderült, hogy sikerül dolgoznom, ezért fellebbeztünk, és várjuk a csodát. Az Ybl Óvoda vezető óvónője nagyon segítőkész volt, nagyon-nagyon jóindulatú, és elhiszem neki, hogy mindent megtesz. Benne bízom. Nagyon.