Zete mostanában

Annyira imádom ezt a feszes bőrű, kemény húsú, egyre dundusabb gyereket, hogy csak na! Nem tudok betelni vele, főleg, hogy állandóan nevet: ha ránézünk, ha valami érdekes dolgot talál, ha hozzáérünk, ha meghallja a hangunkat, ha meglátja a kaját stb. Csak akkor sír, ha éhes. Illetve ma az ebéd utáni alvást túlpörögte, és először mindenen nevetett, aztán kb. 2 perc alatt álomba sírta magát. Hiába simogattam, felvettem, cumit megkapta, visszaraktam, újra felvettem.....  végül betettem az ágyába, és kb. 2 perc alatt sírva elaludt. Ő a cumis gyerek hármójuk közül. Bőrünkön érezzük, amit korábban cumizós-gyerekes szülőktől hallottunk, hogy át kell menni betenni a szájába. Zete szerencsére csak reggel kb. 6 órától kezdi a felsírásokat, és a felszínesebb ebéd utáni alváskor kell beszaladgálnunk. Reggel 7-kor aztán ébred, de ha kap cumit, akkor magában beszélve még vissza tud aludni 10-10 percekre 8-ig. Akkor öltözni és reggelizni kell. Ritkán gondolok bele, de igaza van a védőnéninek, hogy három 5 éven aluli gyerekünk van, ÉS átalusszuk az éjszakát. Persze jó dolgomban dühös tudok lenni, ha fel kell ébrednünk, de be kell látnom, ezek a mostani beteges időszakot leszámítva ritkán vannak. Délelőtt csak akkor alszik, ha elmegyünk itthonról, és mozog a "segge". Ha itthon maradunk, akkor ő is csak ebéd után alszik a többiekkel. Ebédre már főzeléket eszik. Szereti a brokkolit, sütőtököt és a klasszikus gyümölcsöket: alma, barack, banán, és kicsit még a körtét is. Utálja a borsót, a cukkinit, és sárgarépát nagyon. Ez már biztos. A többit még csak próbálgatjuk. Délután mellettünk játszik, vagy ha levegőzünk, akkor alszik a babakocsiban. Megint mozgás közben alszik csak. A szőnyegen igyekszik kúszni, és kicsit halad is, általában eléri, amit kinéz, és persze ledolgozza magát a játszószőnyegről. A szőnyegen játszáshoz neki vastagon kell "ágyazni" (kell, nem kell, én nagyon félek, hogy megfázik a dereka, veséje, mert a földszinti padló elég hideg). Szereti a piros dolgokat, és a rávarrt cetliket (pl. IKEA-s puha játékokon vannak nagy cetlik, de azt Luca is imádta, úgyhogy én rajtuk hagytam). Persze mindent a szájába vesz, és ömlik a nyála, de még egyetlen foga sincs.Hárman imádják egymást. Zalán szeret a nagy, okos bátyj szerepében tetszelegni, Luca pedig a gondoskodó nővér, aki hozza a pelust, visszahempergeti a szőnyegre, és nyugtatgatja, hogy ne ijedjen meg. Zete pedig majd kiugrik a bőréből, ha a tesók hangját meghallja, őket meglátja, vagy vele foglalkoznak.
Az este külön fejezetet érdemelne életünk regényében. 1 héten általában 4-5 napot egyedül vagyunk, és mivel Zoli fél 11kor ér haza, ő alig tud segíteni, egyedül pedig nem egy leányálom vacsiztatni, fürdetni. Zete késő délután legtöbbször még eszik egyet, így az estét Zalánnal, Lucával kezdem. Esős napokon előfordult, hogy fél 6kor fürödtek, hogy a tevőleges dolgokon túl legyünk, és Zetével foglalkozhassak, ha már vacsorát kérne. Ha itthon maradunk, 6kor el szoktuk kezdeni a fürdést, aztán vacsiznak, és így fogmosással, mesével/énekkel együtt (és a pluszok: "Anya, szomjas vagyok!", "Anya, miért hívják bolygónak a bolygót?", "Anya, igazítsd meg a takarómat!") 8-kor kijövök, és Zetét fürdetem, etetem. Talán azt nem írtam még, hogy augusztus végétől már nem szopizik, mert nem ment, így maradt a tápszer, aztán bejöttek a gyümölcsök, zöldségek. Vacsorára tápszert kap, és így alussza át az éjszakát.
És annyira imádom, amikor reggel még álmosan is nevet!!!