Varázslatos

Lassan mániákusan igyekszem díszíteni a gyerekek környezetét. Az ajtódíszeknek és a (nem túl sok, de ) karácsonyi dekorációnak már pár éve rabja vagyok, most viszont továbbmentem. Konkrétan a lépcsőházba!! :-)
A konyhai boszorkány és a gyerekszobai csuhé pillangókkal együtt most a lépcsőház csillagképeket kapott (a múltkori sárkányok után). Tudom, hogy ez elég gyakori, de nálunk Zoli kitiltotta a csillagokat a lakásból, mert "leszedik a festéket", így megbeszéltem a szembe szomszéddal, hogy nem zavarja, ha csillagokat ragasztunk a plafonra. (A lépcsőházunkra nagyon ráférne egy festés, szerintem elég lepukkant, de annyira nagyon jó a lakóközösség, hogy nem cserélnék szép lépcsőházra. Inkább rakok ki ezt-azt.)
Emlékszem, hogy mennyire varázslatos volt az óvodai csoport falára ragasztott mesefa, az óvodai folyosó falán megelevenedő mesefigurák, és a szobámba felrakott Ludas Matyi tapéta. És emlékszem, hogy velem előfordult, hogy az órást, óriásnak olvastam, és nagyon jó volt.
Hasonlóan mesés, a lelkükben nyomot hagyó apró varázslatot szeretnék teremteni. Ehhez nagyon jó volt a nyári pillangós koszorú, most a hazaváró őszi manó a bejárati ajtón, a csuhé szépségek, a lépcsőházi sárkányok. És ki tudja mi jön még...

Zalán! Luca! Zete!
Kíváncsi vagyok, Nektek melyik apróság, szépség hagy nyomot, érzést, emléket!!!