Jaj...

Hát ilyen volt az este: jaj, túl vagyunk rajta. Ma megint csak négyesben voltunk, és a délelőtti/déli/délutáni szuper vigasságozás után mindannyian kifáradtunk. A napunk kicsit elcsúszott, így Zalán is, Luca is kicsit megkeveredett, este alig akartak elaludni (ráadásul Zalán újból elkezdte a sípolós köhögést, és még most sem alszik miatta), én meg már nem bírtam, hogy nem bírnak magukkal. Szörnyű volt. Türelmem semmi, ők meg szófogadatlanok.Hangos este volt...
Szegény Zalán megint nagyon köhög. Adnom kell neki hörgőtágítót.
Szóval a délelőtt pont ellentéte volt az estének. Kihasználtuk az esőmentes órákat, megcsodáltuk a kézművesek portékáit, a gyerekek (leginkább megint Luca) buliztak, játszottak a Széna Mama sátornál, majd kora délután hazarobogtunk. A Belvárosban nagyon jól éreztük magunkat, és egészen könnyű volt hármójukkal, pedig többen is megdöbbenve kérdezték: Kriszti, egyedül jöttél a 3 gyerekkel ebbe a tömegbe?? IGEN!!!! Mert képes vagyok rá! És attól, hogy apukájuk dolgozik, még ők is jól érezhetik magukat!!!
A kézművesek a gyengéim: vettünk csuhé boszorkányt a konyhába, gyöngyös gyűrűt és telefontartót. Aztán a szomszéd Szilvit hívtam fel, hogy hozza el azokat a csuhé pillangókat, amiket fájó szívvel hagytam a néninél, aztán itthon csak jobban fájt a szívem. (Egyébként ezek annyira egyszerűen elkészíthető pillangók, hogy sorozatban kéne csinálni.)
És videót is beszúrtam, csak nem veszi a blogger, mert gagyi a neten, úgyhogy holnap újra megpróbálom feltölteni. :-(
Zalán még mindig nagyon köhög. Már befújtunk neki hörgőtágítót, kinyitottuk az ablakot, de nagyon szenved. Ma éjjel nem alszunk sokat, úgyhogy ugrott a holnapi gumicsizmás-esőkabátos pákozdi csata-nézés. :-(