Két kicsiről és egy babáról hétköznapokról és ünnepekről, kérdésekről és válaszokról
RSS

2013. március 4., hétfő

Zete első aranyköpése

Zete az első bölcsis félévben pont úgy köszönt el tőlem, ahogy azt a nagyobb testvéreitől az oviban látta: puszival-öleléssel. Minden nap ugyanúgy. Puszi és ölelés után bement a csoportba, tökéletesen elvegyült a gyerekek között, azonnal játszani kezdett. A játékból csak a reggeli, tízórai, ebéd és uzsonna tudták kizökkenteni. Amikor este itthon megkérdeztem, hogy kivel játszott, akkor eleinte csak Anita nevelőnőt mondta, akit bevallása szerint szeret, de a hónapok múlásával egyre gyakrabban hallottam Hanna nevét is. Hanna egy édes mosolygós kislány, aki imád táncolni és (mint már azóta az anyukájától megtudtam) Zetével játszani. (és véletlenül Zalán-Luca óvó nénijének unokája :-) ) Egyik este Zete a kérdésre, hogy kivel játszott, már azt mondta, hogy "Hannával. Én Hannámmal."
Aztán egy téli reggelen Zete már nem érte be az elköszönéskor adott/kapott puszival és öleléssel. Kitalálta, hogy ő most az ablakból integetni fog. Ezen a reggelen a csoportban még csak Hanna volt, amikor megérkeztünk. Az ajtóban puszi-ölelés, Zete szaladt az ablakhoz, Hanna automatikusan utána, mire Zete a csoportszoba közepén megtorpant, szigorúan ránézett Hannára, és határozottan rákiabált: "ÉN ANYÁM!". És szegény Hanna tudta, hogy nincs közös integetés. :-)

0 megjegyzés: