Eljött a nagy nap, Zete 16-án volt 1 éves!!!!! HIHETETLEN!!! Úgy emlékszem, ő a leggyorsabban fejlődő gyerekünk. (erről majd később). Szóval délutánra családi köszöntést terveztünk dédivel, mamával, unokatesókkal. Zoli elment Zalánért az oviba 3 órára, erre 15:05-kor hívtak az oviból, hogy menjünk Zalánért, mert hányt.. Úristen!!! Zalán 13 hónapos kora óta nem hányt!! Amíg az óvónővel beszéltem, belépett Zoli az oviba, úgyhogy ők folytatták személyesen. Az első gyanústott az ebédre kapott meggymártás volt, mert alvás után fájdította a pocakját, aztán ki is hányta. Ekkor hívott az óvónő. Hazajöttek az oviból, itt meg a vendégsereg nem icsit ijedt meg a vírusfertőzés lehetőségétől. Merthogy az általunk eddig szerencsésen elkerült calici vírus a második gyanústott. Zalán annyira gyenge volt, hogy nem ellenkezett, hogy a kinti ünneplésen nem vehet részt, hogy bent kell maradnia a hálószobában. Ki sem akart jönni, meg sem akart mozdulni, délután még 4x hányt, és mindet egy szó nélkül csinálta végig (pedig még az orrából is víz+kekszdarabok jöttek - BOCS!).
Közben kint megköszöntöttük Zetét, aki hihetetlen édesen örült az ajándékainak. Nagyon ügyesen utánozta a nagyobbakat, hogy miként játszanak a Playskool garázzsal. Aztán kiáltott, majd belekapaszkodott a garázsba, és elvette. :-))))
Este a vendégek elmentek, Zalán éjjel 2-ig folytatta a hányást, óránként 2x ébredt, szomjas-éhes volt, de semmi nem maradt meg benne. Azóta a vendégeink nonstop érdeklődnek, hogy súlyosbodott-e a helyzet, mik a tünetek, az előjelek, mi várható... stb. Sajnálom őket, de ha terveztük volna, sem tudtuk volna ennyire összeegyeztetni a vendégeskedést és Zalán betegségét.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése