Két kicsiről és egy babáról hétköznapokról és ünnepekről, kérdésekről és válaszokról
RSS

2010. augusztus 7., szombat

Zalán

Zalántól el vagyok ájulva. Igaz, hogy a mai nap kicsit hangosabbra sikeredett, (pedig tegnap olyan nyugis volt mindegyikőnk, ma pedig a gyerekek is kiabáltak), de emellett ma extra figyelmes volt.
1. Rendszeresen használta a légy szíves-t.
2. Este Mátyás király-mesét (ez most az új kedvenc a világűr mellett) nézett, én készítettem Zete fürdővizét, Zete pedig üvöltött. Mire beértem a kiskáddal, Zalán már ott volt Zete mellett, mert tudja, hogy Zete már attól megnyugszik, ha nincs egyedül. És Zalán ott játszott mellette. Aztán ahogy beértem, ő ki is ment. És mindezt kérés és egy szó nélkül.
3. Én etettem Zetét a gyerekszobában, közben Zalán, Luca Bioptron lámpáztak, aztán ágyba bújtak. Luca nyekergett egy sort, hogy takarjam be, de éppen akkor nem tudtam. Erre Zalán : "Anya, majd én betakarom." És ezt megtette még egyszer, amikor Luca persze kimászott az ágyból.
4. Az esti énekléskor Luca már 2 hete a Pál, Kata, Péter, jó reggelt-et ("Mit énekeljünk?" Luca: "Kaka.") kéri. Mivel e kérdésben ő határozott, legtöbbször neki énekelek először, aztán Zalánnak. Ma fordítva szerettem volna, hogy Zalán ne mindig a második legyen, de Luca reklamált: "NEEEEEM! KAKA!!!" Erre Zalán: "Luca, majd én eléneklem Neked." És meg is tette.

Szerelmem! Érzékeny, figyelmes, néha türelmetlen, de nem számottevően, viszont iszonyatosan hangos. Állandóan szirénázik, sikít.
Nagyon várja az ovit, úgyhogy bízunk a zökkenőmentes ovikezdésben. Sokszor mondogatja, hogy ő már menni akar oviba. (Gyanítom, majd 1-2 hétig.) Én viszont nem szeretném, hogy oviba menjen, mert a nyár sokkal jobban sikerült, ahogy június elején gondoltam, és tartottam tőle.
Nagyon jó, hogy már lehet beszélni az eszével.

Ezt a bejegyzést később pótolom magamnak, magunknak.

0 megjegyzés: