Edzőtábor: 2. nap

Reggel 2 óráig tart, mire képesek vagyunk elindulni. Doktor néni látni szeretett volna minket a szabadsága előtt, ezért lementünk. Zalánnak eddig könyörögni kellett (4,25 éves), hogy tekerje a biciklit, de ő nem. Fárasztó -mondta. Nyafogott, hogy vegyünk neki futóbiciklit, vagy hagyjuk újra motorozni, mint a babák. Én nem könnyen adom meg magam, és ebben nagyon elszánt voltam: majd ha akarsz, biciklizel. Addig séta. Visszafelé nem fejlődünk, + pénzt nem adok másik járgányért, ha már itt áll a bicikli. Drága szomszédaink is tanítgatták, mert hát gyerek a gyerektől könnyebben tanul.
Ma reggel Zalán: "Anya, menjünk bicikivel."
Én: "Zalán, én nem tudom tolni, mert tolom a babakocsit is."
Zalán: "Én tudom tekerni. Vigyük ki, megmutatom."
Kivittük, felült, és tekert. Ma úgy ébredt, hogy tud biciklizni. Igaz, hogy ennyi idősen kb. már a kitámasztó kerék nélküli bicajozást gyakorolják mások, de hát a mi fiúnk mindenben későn érő. Nem baj. Tud ő mindent, csak ki kell várni. Olyan ügyes volt!!!!
Doktor nénitől mindent kértem, csak a tápszer receptet felejtettem el, úgyhogy holnap lesz egy újabb körünk.
Öcsikémnek ma van a névnapja, és az államvizsgája is, amit sikeresen abszolvált, úgyhogy vártuk délután, mert ígérte magát. Zalán már nem bírta kivárni, úgyhogy muszáj volt lemennünk BICIKLIVEL a gyógyszertárba. Hihetetlenül sokkal ügyesebben tekert, mint reggel. Későn kezd, eszméletlenül gyorsan fejlődik.
Petinek nagyon-nagyon örültünk. Nagyon irigylem a mai estéért: életében talán ma este a legkönnyebb a lelke. Vége az egyetemnek. Megvan az első diploma. Varázslatos, végtelenül könnyű, földöntúli boldogságos. Én is így éreztem magam az utolsó államvizsgám után, és Peti is. A lakótelepi parkolóban forma1-es győzelmet játszott: rázta, fröcskölte a pezsgőt. :-)
Aztán pizzáztunk (az ikea-s műanyag késsel sikerült nagyon elvágnom a kedvenc szilikon sütőlapomat :-(( ), névnapoztunk.
Este megérkezett anyukám segíteni (pedig mondtam, hogy ne jöjjön, megy négyesben is), és a gyerekek megint 8 óra körül ágyban voltak. Szuper! Zete este kapott gyógyszert, probiotikumot, gyorsan elaludt, de Zalán 1/4 10-ig elhúzta az időt: melegem van, fázom, vegyük fel a zoknit, biciklizni akarok, sokára van a holnap, a mamival kettesben akarok biciklizni stb.
A mai napunk sokkal nyugodtabb volt, mint a tegnapi, mert nem görcsölök. Ma igyekeztem lazábban felfogni az életet, mint szoktam és érdekes módon mindenki nyugodtabb volt. :-) Micsoda felismerés... :-) Holnap ezt még csiszolhatjuk, aztán csütörtökön irány Iszka, ki a szabadba, nehogy meglágyuljunk a panelban.
Luca ma nem esett le sehonnan, viszont mindent kiöntött, ami a konyhaasztalon volt: kakaó, almalé, tea, víz. Mindent.