Előadás

Tegnap, Zalán életében először, elmentünk egy gyerekelőadásra. Az utóbbi időben már nyomasztott a gondolat, hogy mások évek óta járnak a gyerekekkel zenés meseelőadásokra, Zalán pedig 4 éves, és még nem volt. Kapóra jött, hogy tegnap éppen egy Kisvakondos előadás volt, és én nagyon szerettem volna már egy ideje vele kettecskén programot csinálni.
Tegnap óta nem aggódom: Zalánnal ennél jobbkor nem is kezdhettük volna el a színházra nevelést. Ugyanis amint bejött Kisvakond, és bőszen zokogott a mikrofonba, hogy Hómacska megette a Kisegeret, Zalánom sírva fakadt, és zokogva kért, hogy menjünk haza (pedig az ölemben ült végig). Teljesen meg volt rémülve, és nekem nem kis munka, neki nem kis kitartás kellett ahhoz, hogy ott maradjunk. Az előadás felénél már feloldódott, a 2. felét már kimondottan élvezte, és a vége felé már mondta, hogy ő is szeretne felmenni a színpadra, amikor gyerekeket hívnak fel. (Azzal én még várnék.)
Végül úgy jöttünk el, hogy ez nagyon jó volt, és holnap is menjünk előadásra.

Zalán már a pocakomban sem szerette a hangos zajokat. Amikor a robotgépet használtam, ő ki akart ugrani ijedtében, és amikor pl. Budo-fesztiválon voltunk, végig pörgött-forgott. Aztán pici babaként pl. a lakás porszivózása két emberes volt: egyikőnk takarított, másikunk fogta Zalánt, mert visított. És azóta is nagyon érzékeny mindenféle zajra. Az oviban (Várkörút mellett) nehezen tudta megszokni, hogy elaludjon a forgalom zajában.
No, és tegnap, még az előadás előtt annyit kérdezett: "Anya, ugye nem lesz hangos?".