Ma kivasalgattam Zete ruháit, és a kicsi szobában hagytam a vasalót, amíg átléptem a hálószobába, Luca pedig a gyerekszobában játszott. Tényleg néhány pillanat volt, de Luca hirtelen felsikított. Rohantunk Zolival, Luca a kicsi szobában volt, de nem láttunk semmi külsérelmi nyomot, csak furcsa volt, hogy tömködi a bal tenyerét a ruhájába. Rohantam, engedtem a kezére hideg vizet. Pár perc múlva bevörösödött, majd lassan felhólyagosodtak a bal ujjai. A bal hüvelykujja fele, a mutatóujja egésze duplájára dagadt a vízhólyagtól, a középső- és a gyűrűsujján csak pici hólyag van. Jött a csodatévő aloe a kezére, majd Nurofen a szájába, és csak fújtam, fújtam, fújtam, elszédültem, legyeztem, legyeztem, és ő csak sírt, zokogott. Kb. 1 órán keresztül sírt nagyon, folyamatosan kentük aloe-val, én folyamatosan legyeztem-fújtam, aztán beájult. Lefeküdtünk egymás mellé, és ő aludt, de amint abbahagytam a legyezést-fújást, már ébredezett. Szerencsére amikorra elfogyott a levegőm, addigra mélyen bealudt, és én is tudtam aludni mellette 1 órát. Mire felébredtünk, a hólyagok nagyobbak lettek, de a vörösség eltűnt. Kivéve az arcáról... Mert sajnos ahhoz is hozzáért a vasaló széle, ami vékony piros csíkot hagyott a bal pofiján.
Tudom, nagyot hibáztam. Pedig eddig is, Zalánnál is mindig figyeltem az ilyenekre, és tényleg pillanatok alatt történt. Nagyon furdal a lelkiismeret.
Alvás óta viszont olyan, mintha kicserélték volna. Huncut, makacs, játékos, jókedvű, és nem fogad szót, hogy szálljon le a kanapé széléről. Csak a bal kezét helyezi használaton kívül.
Így kell fújni.
Most láttam, hogy a hólyagos bal hüvelykujját szopizza, pedig nem lehet kellemes.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése