Szülés után?

Mi lesz velem szülés után? Mióta Zsuzsi írta, néha rám tör, hogy megint jön a kialvatlanság, a bizonytalanság. Tegnap este, lefekvés után bevillant, hogy megint hány év múlva lesz ilyen jó dolgom? Ennyire kényelmes talán soha nem lesz, mert ez most a babavárásnak köszönhető, de közel ilyen jó sem lesz évekig.
A családom szinte teljesen kivált mindenből. Ha Zoli nem tudja vinni-hozni Zalánt, akkor édesapám elviszi, anya vagy az öcsém hazahozza az oviból. Útközben vásárolnak, a nagyim küld főtt ételt, amikor tud, Lucát viszik levegőre, hogy ne én mászkáljak vele, fürdetésre átjönnek, hogy ne emelgessem őket a kádba.
Szerintem kicsit túlzásba viszik a nagy segítést, de nagyon-nagyon, kimondhatatlanul nagyon jólesik. Éjszaka alszom, mert Zoli besegít Lucánál, a családom pedig nappal segít, így ebéd után is alszom.
Élvezem minden percét, és emlékezetembe vésem. Alaposan. Majd a nehezebb időkben töltekezem belőle.
Remélem, nem csúnya dolog, hogy élek a lehetőséggel.