Csiribiri

Nem vagyok egy Halász Judit-rajongó, ezért a gyerekeim sem hallgatják Jutka nénit, inkább Ghymest, Sebestyén Mártát, Gryllus Vilmost. A Csiribiri című filmet mégis valami miatt kihagyhatatlannak gondoltam, hát megszereztem. Talán amiatt, mert gyermekkorom része, hiszen a '80-as években nem volt túl nagy a választék, és mi is, mint minden kisgyerekes család, Halász Juditot hallgattunk-énekeltünk. Persze szülinapokon a Boldog Születésnapot című dalt énekeljük ma is.
Szóval megvan a Csiribiri, és a gyerekeim nagyon szeretik. Luca pörög-forog, táncol, és imádja nézni az éneklő gyerekeket. Én eddig nem nagyon figyeltem a filmre, de ma nagyon elkapott a hangulata. Lucával leültünk, és azon kaptam magam, hogy zokogok. Luca elment, hozott zsebkendőt, és úgy törölgette a könnyeimet, mint egy jó anyuka.
Az első hullám A dal ugyanaz marad című számnál kapott el.
Néztem-öleltem Lucát, hallgattam a dalt, és elképzeltem, ahogy anyukám 27 évvel ezelőtt ugyanígy ringatott Halász Judit zenéjére. Nagyon megható volt. Persze kellőképpen hangulatfokozó, hogy a filmben is hasonlóan elérzékenyülő szülőket látok, de hát ők is ugyanezeket az érzéseket élték meg.
A következő "mélypont" a Ne legyen többé testvérháború- nál kapott el. Így szülés előtt, imádott gyerekeimre gondolva, nem bírtam nem sírni.

Rá kellett jönnöm, most már anyaként (mivel gyerekkorom óta nem nagyon hallgattam), hogy Halász Judit nagyon szerényen, szinte csendben nagyon komoly dolgokat tud odarakni az ember lelkébe.

Nagyon-nagyon jó ez a koncertfilm!!!!