Menni vagy nem menni?

Dilemmában vagyok. Még csak reggel fél 9 van, de a Zalán mára agyi szennyest csinált Zoliból. Már a kocsiban üvöltött, hogy ne az apja vigye oviba, aztán az öltözőben üvöltött, hogy ő nem marad ott. Zolival kétszer telefonoztunk öltözködés közben. Először azért, mert Zalán annyira vagdalta magát, ordított, hogy nem lehetett átöltöztetni. Zoli mondta, hogy mindenki őket nézi. Gyanítom, hogy a gyakorló szülőknek, főleg a gyereküket rendszeresen oviba hordó szülőknek ez nem ismeretlen, úgyhogy emiatt szerintem nem kéne aggódnia. Másodszor azért hívott fel, mert Zalán beszélni akart velem. Itt bizonytalanodtam el, mert szegénykém annyira zokogott, hogy alig tudott megszólalni. Ennél a pontnál, ha én vagyok vele az oviban, biztos hazahoztam volna, de Zoli nem. Kérdeztem tőle, hogy ez megéri? Itthon vagyok, ha ennyire nem akar ma menni, akkor maradjon velünk. Zoli szerint nem. Ő nagyon komolyan veszi már az ovit is.
A mai napot persze megértem, és Zalánnak is mondtam, hogy tök jó lesz, mert ma megy a Mikulás az oviba, és találkozhat vele, ha ott marad, de nem érdekelte. Mondtam Zolinak, kérjen segítséget az óvónőtől. Már eltelt fél óra az utolsó hívás óta, úgyhogy biztos ott hagyta az oviban.

Szegény Zalán. Bevallom, ezt talán én okoztam. Tegnap megígértem (azzal a kikötéssel, hogy amikor Luca ébred, azonnal indulunk), hogy uzsonna vége környékén megyek érte. Erre 3/4 4-re értünk oda Lucával, és ő teljesen összetört. Eddig amit megígértem, minden úgy volt, és tegnap talán kihúztam alóla kicsit a talajt. Nagyon sajnálom, és lelkiismeret-furdalásom van. Ma megígértem neki a 3 órát, azt az óvónéni segítségével ő is tudja figyelni, de ha törik, ha szakad, ha nem tudom mi lesz is, akkor is ott leszünk 3 előtt pár perccel. Ja, és persze a múltkori 2 hetes hiányzása miatt is lehet, hogy most ennyire nehezen szokik vissza. Én hülye meg nem érek oda érte.