Adni vagy nem adni?

Nagy a dilemmám. Karácsony közeledtével azt látom az ismerős családoknál, hogy van aki ad, van aki nem, az óvónőnek, dajkának ajándékot. Apróságot, de mégis valamit.
Zalán óvónői nagyon-nagyon kedvesek, nekem nagyon szimpatikusak. Zalán nagyon szereti őket. Mondogatja, ha simogatják a délutáni elalvás előtt, ha odaülnek az ágyához, ha mesélnek, énekelnek.
Múltkor én láttam, hogy Petra néni kikísért két kislányt fésülködni, és miközben fésülte őket, valami odaillő éneket énekelt nekik. Aztán Peti szülinapján én mentem Zalánért, mondtam neki, hogy megyünk köszönteni Petit, erre ő berohant a csoportba, és elújságolta az óvónőnek. Petra néni válasza: "Tényleg? Akkor mentek Ili mamiékhoz?" Én pedig megkérdeztem, hogy minden gyerek családfáját ismerik-e. Mire ő kedvesen: "Ez a dolgunk."
Hát igen. Amíg ők meg nem mutatták, és sajnos Zsuzsiéknál nem láttam, hogy mennyire fontos a figyelem, addig nem is gondoltam. Zalánon keresztül most már a saját bőrömön érzem a fontosságát. És én ezért NAGYON hálás vagyok nekik. Főleg, hogy Zalán még ma is sírt az oviban, hogy engem akar, és saját bevallása szerint nem hagyta aludni a csoportot. Erről érdeklődtem a múltkor Vali néninél, aki szintén nagyon kedvesen azt mondta: "Igyekszünk kezelni." Hát, én meg itthon igyekszem mindent megtenni.
Végtelenül hálás vagyok nekik, úgyhogy talán illene valami apróságot adnunk nekik. Illik???