Adni!

Döntöttem, adtunk meglepit az óvónéniknek és a dajkának. Nem voltam kreatív, 1-1 doboz Raffaello-t adtunk, de igyekeztem kicsinosítani, hogy látszódjék, foglalkoztunk a kérdéssel, és nem az oviba menet vettem meg. Csinos piros masnival dobtam fel.
Bevallom, hosszú távú anyagi megfontolás is vezetett. Ha szerencsénk lesz a pedagógusokkal, akkor előbb-utóbb a három gyerekkel való törődést szeretnénk megköszönni (és ezt illik akkor minden évben), ezért nem mertem már az első évben csomaggal megjelenni, mint ahogy ezt tette az egyik anyuka. Desszert, kávé...stb.
Egyébként rutinosak az óvónénik. Minden délután csak egyikük van a gyerekekkel, de most, a többség számára az utolsó délutánon, mindegyikőjük ott volt. Persze ezzel a mi helyzetünket könnyítették meg, hogy elég az utolsó pillanatban gondoskodni a meglepiről, de azért a kisördög is megszólalt bennem. :-)