Gondolkodó sarok

Zalán még életében nem ült sarokban, és elkülönítve is csak egyszer. Múltkor a játszótéren hátulról direkt fellökte Lucát, ezért pár percre le kellett ülnie a padra Peti mellé.

Hát, kedden beült a sarokba gondolkodni.
Lementünk a doktor nénihez, mert mindketten betegek (Luca kicsit jobban). Éppen hazaértünk, amikor valami nem tetszett neki, amit mondtam, erre megütött a kezében lévő bottal. Kikaptam a kezéből a botot, az ajtó előtt eldobtam, erre az én kicsi fiam: lehülyézett. Ilyen mi az okos reakció: Persze tudom, hogy ezt az oviból hozza haza. Attól még nagyon tanácstalan voltam. Jobb ötletem nem volt, így életünkben először kineveztük a gondolkodó sarkot. Zalán ellenkezett, de csak szóban, ordított, tiltakozott, de leült. Láthatóan elfogadta, hogy neki most le kell ülnie. Ordítva ült le, és teljesen nyugodtan, csilingelő jókedvvel állt fel. Utána leültünk beszélgetni, hogy min gondolkodott, és mit érez. Nagyon sajnálta, és megígérte, hogy többet ilyet nem mond senkire.