Két kicsiről és egy babáról hétköznapokról és ünnepekről, kérdésekről és válaszokról
RSS

2009. augusztus 30., vasárnap

Repülőgép Emlékpark

Itt az ideje, hogy új címkét nyissak: repülőgép. Az aktuális kedvenc. Már egy ideje párhuzamosan fut a tűzoltó autó a szárnyaló utasszállítóval Zalánnál rajongás terén, de most a repcsik új lendületet kaptak.
Édesapám Franciaországból jött haza, és kihasználva, hogy meglepiként várjuk érkezéskor, beugrottunk az Emlékparkba is. Előtte 2 nappal mondtuk csak el Zalánnak, hogy jön a papa repülővel, elmegyünk elé a repülőtérre, és közben beugrunk az Emlékparkba a kiállított gépeket megnézni. Ezután folyton azt mondta, hogy megyünk az Emlékparkba,mert ott száll le a papa. :-)

Szóval anya vigyázott Lucára, velünk jött az öcsém, mert ment Pestre focizni, és mi nem kis csúszással beestünk pénztárzárás előtt. Onnantól volt 1 óránk a gépekre, amiből az lett, hogy mivel egyetlen látogatók voltunk, fél óra múlva kezdték bezárni a gépeket, de így is nagyon nagy élmény volt. Bevallom, elsősorban Zalán lelkendezett, rohangált a gépek között, de Zoli nem sokban maradt el tőle. Ő kicsit több mindent próbált ki a gépeken, bemászott minden lehetséges helyre a pilótafülkékben, és lelkendezve számolta a motorokat, hengereket az egyes gépeknél.

Először Zalán csak annyit mondogatott a gépek között szaladgálva: "Nem is hittem volna! Nem is hittem volna!"Aztán felismerte Bartos Erika meséjéből a repülőket, majd amikor elszállt a lelkesedés, új játékot talált magának: ürge-vadászat. Mindenáron ürgét akart fogni, az sem érdekelte, hogy amikor elindult, már akkor bebújt az ürge a nagy terület túlsó végén lévő lyukba. Ő rendületlenül szaladgált. (Este viszont nem kellett kérni, hogy aludjon már el.)
Közben csodálta és imádta a le- és felszálló gépeket, de nagyon hálás volt, ha az nem felé jött. Külön öröme volt, amikor a felszálló gép ellenkező irányba ment, mondta is: "Nem volt hangos!!!"

Aztán átmentünk Ferihegyre, ő pedig be volt zsongva, hogy jön a papa.Már nagyon várta. Nem vártunk sokat, meg is érkeztek, ő meg nekiszaladt papa lábának, aki persze nem nézett lefele. Nagy öröm, levegőbe emelés, ölelés, puszi, szóval minden megvolt Zalánnak aznapra, amire vágyott.

Jó napunk volt, csak kicsit hosszúnak tűnt. Visszafele összeszedtük Petit, és irány haza.

(KÉPEKET KÉSŐBB CSATOLOK, CSAK A KICSIKNÉL VAN BENT A GÉP.)

0 megjegyzés: