Volt minden: lufi-kard + krokodil, tigris arcú Zalánom, kolbász, fagyi, (anyának banán split, mert majd megvesztem érte) sok nevetés, jó hangulat, tobzodás és őrjöngés öcsém táncára.
Peti táncolt 19-én, és mi barátostól, családostól vártunk a beígért esti 7 órás kezdés helyett potom 3 órát a max. 10 perces táncra, de nagyon-nagyon jó volt. Ott ujjongtunk, édesanyám pedig Luca textilpelusával integetett Petinek min. 5 percig (persze Peti táncolása közben), majd visszaadta: "Jól van. Most már tudja, hol vagyunk." Persze, hogy megkérdeztem Petit, látta-e jóanyánkat. Természetesen semmit. :-) Sebaj. Anyukám ezt rendszeresen eljátssza. Ha más nincs nála, akkor a táskájával. Az is előfordult egyszer, hogy a nagyim az egyik fellépés TV-s közvetítésekor látta a képernyőn az öcsémnek integető édesanyánkat. :-)))))
Szóval szerencsénkre velünk voltak a szüleim, akik megosztották maguk között a kicsiket: Zalán egyértelműen ragaszkodik papához, vele ment mindenhova, Lucára így anya vigyázott, nekem pedig így könnyebb volt az estém.
Sok ismerőssel találkoztunk. Jó volt látni pl. a Manótás anyukákat. Találkoztunk Zsuzsiékkal, és Zoli lefényképezte Lucákat.
Jó volt kolbászozni Viviékkel.
Sajnos nem vittünk fényképezőt, Zoli telefonja volt az egyetlen gépünk, így nélküle sajnos nem készültek fotók, pedig nagyon jó hangulatképek lettek volna.
Várjuk a 2010-es Királyi Napokat.
Képek:



0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése