Luca megy!!!

Aug. 4-én, kedden eljöttek Viviék, és bevallom, kicsit irigykedve néztem, hogy Dóri milyen ügyesen totyorog. Tudom, nem hasonlítgatjuk a gyerekeket, de Luca már 15 hónapos is elmúlt.
Szóval másnap reggel, a névnapomon Luca felébredt, elkezdett tipegni, egyre többet lépegetett, és estére szinte ment. A legszebb ajándék!!!!!
Azóta nem biztosabban, de egyre többet megy. Ma már a belvárosi kicsi macskaköveken is totyogott, és egyre bátrabban távolodott el tőlünk.

A galamboktól félt, de a kutyákhoz gondolkodás nélkül odament volna.

Lucának minden élőlény: "baba", még a rajzolt, és plüssből készült is.
Új szava van: deje (gyere), anyát, apát mostanában egyáltalán nem mond. Szerintem nem is tudja. Hihetetlen, hogy szinte többet eszik, mint Zalán. Viszont ez meg is látszik rajta. Naívan azt hittem, 9 kiló körül van a súlya, de a keddi tanácsadáson (Amikor 2 heti csúszással megkapta a 15hónapos oltást) 10,32 kilót mértek!!!! Hát, nem is tudom, miért csodálkozom. Mindig előbb (bocsánat, de szó szerint!) bezabálja a húst, aztán a köretet, kenyeret, de ha már nem éhes, akkor az el is marad. Annyira zabál, hogy addig tömi az ételt a szájába, amíg még kicsi hely van benne, aztán öklendezik, kiköpi, és újra betömi a következő adagot. Nagyon viccesnek tűnik a szemlélőnek, de engem mindig nagyon megijeszt.

Hozzá képest Zalán inkább csak iszik. Mostanában ráadásul rengeteg tejet. Egyszer Zoli a vacsorához tejet ivott, megkóstolta, azóta napi 4-5 deci tejet megiszik. Korábban öklendezett a tejtől, vajtól, tejföltől, az édes tejtermékeken kívül szinte mindentől. Most a tejből ne csináljak kakaót, a kenyeret vastagon vajazzam meg. Azért margarint, tejfölt még mindig látni sem akar. Ha nem tejet iszik (tegnap még az ebédhez is tejet akart inni),akkor nagyon sok vizet. Tavaly még szerette a gyümölcsteát, de most már azt sem. Gyümölcslevesből sokat tud enni,de aztán a második már rendszerint elmarad. Mondhatom, hogy mostanában nagyon-nagyon rosszul eszik.

Én mindig nagyon utáltam, ha erőltették az evést, ezért legalább ezzel nem terhelem a gyerekeimet. Ha nem kérnek enni, nem esznek. Zalán erre már nagyon ráérzett, és klasszul csavarja is: evett pl. pici levest, aztán azt mondja: "Szörnyű éjszakám volt, Luca sikított a fülembe, eztért fáradt vagyok, elmegyek aludni." És elmegy aludni. Csak sajnos azt nem tudja mondani, hogy az aktuális ebéd nem ízlik neki. Ő inkább mindig fáradt. Alvás után kér kekszet, csokit, de az utóbbi időben ezeket kivontam az életéből. Az egyetlen dolog, amit adok neki: háztartási keksz, de azt sem evés előtt, csak max. uzsi után, vagy időhúzásnak játszóterezéskor.
Fogalmam sincs, miért pont háztartási kekszet. Lucával sajnos más a helyzet. Ha elmegyünk sétálni, játszóterezni, vásárolni, és már nem bírja, vagy fáradt, mondogatja, hogy mámmá, én pedig adok neki valami falatot, mert megnyugtatja. Sajnos visszaélek ezzel, hogy megnyugodjon, de így nagyon-nagyon rossz feflexeket rögzítek nála. Nagyon-nagyon kéne változtatnom ezen!!!


Ennek a bejegyzésnek Zsuzsi adta meg a lökést, mert az utóbbi időben ezeket szerettem volna leírni a gyerekekről, de annyira meguntam az egész internetet, hogy max. beugrottam megnézni, van-e levelem, aztán már mentem is tovább. Ma beszéltem erről az unalomról Zsuzsinak, és csak az, hogy kimondhattam, új lendületet adott. Most leírok mindent, ami elmaradt, aztán egy ideig megint csak gyűjtöm az élményeket.