Zsóka néni

Múlt héten megint voltunk Zsóka néninél, a logopédus néninél, akihez az öcsém 8 évig járt. Most már Zalán egyedül ment be, én addig Zsófival beszélgettem. Úgy tűnik, a dadogás nem nagyon múlik, ezért mostantól 2 hetente járunk. Nagyon-nagyon örülök, persze csodálkozom rajta, hogy a Zalánt emiatt még egy gyerek sem szólta meg. Igaz, múltkor a Máté rákérdezett, hogy az AAAA, akkor most mit jelent, de hát ez nem volt semmi. Persze az ovi előttünk van, és tudom, hogy sajnos ott nem kerülheti el, de meg kell tanulnia kezelni ezeket is. Pedig olyan érzékeny a lelke!

Most vallom be először hangosan is, magamban is: nagyon-nagyon féltem őt emiatt a gyerekektől.
Majd lesz valahogy.

A Beszédjavító Intézetben voltunk Erzsike pszichológus néninél is, mert már nagyon elfáradtunk a Zolival az állandó hisztitől. Kimerültünk, türelmetlenek vagyunk, de a rendszeres "süketség", a "direkt-nem-figyelek-Rád", a sikítás már olyan méreteket öltött, hogy mi is kiabálunk, és csak gerjesztjük a feszültséget ahelyett, hogy lenyelnénk, elnyelnénk, és békét teremtenénk magunk körül.
No, Erzsike néni azt mondta, hogy ez életkori dolog, tipikus dackorszak, és türelemmel túl kell élni. TÜRELEM!!! Hol árulják? Ha csak receptre adják, nekem akkor is kell!!!
Igyekszem nem foglalkozni vele, és visszatérni az "elmagyarázom 1x,2x,3x"-hoz, de néha nagyon nem megy. A szomszédunk, Nóra nagyon jó kontroll, mert mostanában a gyerekeink (Zita, Máté, Zalán) nagyon sokat játszanak együtt, és látom, Nóra milyen türelmes. Kér, megvár, magyaráz, még egyszer kér, és magyaráz. Zita és Máté nyugodtabbak is, mint Zalán.
Úgyhogy muszáj változtatnom!!! Még mindig muszáj!!!