Jó napok, rossz napok

Teljesen tanácstalanok vagyunk Zolival. Luca néhány napja nagyon akaratos, hisztis és türelmetlen. Eddig ő volt a türelem mintaképe. A keresztelőjét , ami kb.1 óra volt, egy hang nélkül ülte végig. Ha a Zalánnal foglalkoztam, akkor keresett magának valamit, és türelmesen várt. Soha nem sikított, nem üvöltött. Mese, szopi után lefektettük, és teljesen egyedül aludt el pár hónapos kora óta. Zalánnal közel 2 éves koráig kellett lefeküdni, és megvárni, amíg elaludt.
No, ez most teljesen megváltozott Lucával. Ha nem kap meg valamit, ordít. Ha nem veszem fel, ordít. Ha nem engedem pelenkázás közben felállni, felülni, ordít. Ha a Zalán nem ad oda neki valamit, akkor ordít. Sőt! A múltkor többször azt is csinálta, hogy ha valami nem úgy volt, ahogy ő szerette volna, hirtelen nagyon ideges lett, és ráharapott a kezünkre, az ágyra, a játékra. Ez szerencsére elmúlt, mostanában nem harapdál, de elkezdte hátravágni magát. És ordít. Néha inkább sikít, de néha meg aztán már teljesen mindegy.

Ma délután édesanyámnál voltak mindketten, és este mondta, hogy Luca nagyon-nagyon akaratos volt. Pedig azt hittem, hogy ahogy Zalán is csak itthon hisztizik, ő is csak itthon, hazai pályán erősködik. Úgy látszik, Luca nem alkalmazkodik. Amit akar, azt mindenhol akarja. Zalán mindenhol máshol csak jólnevelt, okos, kedves, figyelmes. Ezek alapvetően jellemzik itthon is, de itthon jön még ehhez a dackorszak kiélése.

Csütörtök óta már nem elég Lucának, hogy este Zalán ott van a szobában. Nagyon-nagyon sikított, és csak akkor nyugodott meg, amikor Zoli bement hozzá. Ha Zoli bement, Luca elhallgatott. Pedig csak bent volt a szobában, és nem vette ki az ágyából. Arra gondoltunk, hogy fél. Pedig Zalán ott alszik vele, de csak a szülői jelenlét nyugtatta meg. Ma hajnalban is csak úgy tudott 1,5 óra ébrenlét után visszaaludni, hogy odavettem magamhoz, összebújtunk. 3/4 4kor ébredt, megitattam, símogattam, odaültem a kiságya mellé, de nem aludt vissza. A villanyt is felkapcsoltam a leggyengébb fokozatra, hátha tényleg fél mostanában. Szerencsére ilyen eddig még nem volt, mert ezzel Zalánt nagyon zavartuk. Ő sem tudott aludni Lucától, és ő is csak 1/2 6kor aludt vissza, amikor Lucát átvittem a hálószobába.

Remélem, hogy nem fél!