Integetés

27-én feljött hozzánk Zsófi és Norina. Volt egy szuper délutánunk, csajos, dumcsizós, gyerekezős, aztán este amikor mentek el, Luca nagyon érdekesen hangosan sikkantott. Egyszer, aztán még egyszer. Mindenkinek az volt az érzése, hogy köszön.

Ugyanaznap este felugrott hozzánk az öcsém az édesapámmal. Kicsit maradtak, játszottak a gyerekekkel, aztán rövid idő múlva mentek. Miközben vették a kabátot, Luca ugyanazt a sikkantást hallatta, amit Zsófiék indulásakor. Most már biztosak voltunk benne Zolival, hogy köszön. Aztán apáék elkezdtek integetni, és a Luca egyszer csak utánozta őket, és integetett. Ilyenkor már biztos más gyerek is tud integetni, de számunkra az volt döbbenetes, hogy azelőtt soha nem mutattuk neki, hogyan kéne csinálni. Integetett, és közben sikkantgatott. Azóta sem sikkant úgy egyéb alkalmakkor, csak amikor valaki megy el tőlünk.

Zalánnál még igyekeztem mindent időben, vagy legalább amikor azt hittem, hogy időben vagyunk, megmutatni, tanítgatni, de ő sokkal kevésbé volt fogékony, mint a Luca.
Luca sokkal nyitottabb, érdeklődőbb már babaként is.