Játszóház újra

Január közepe óta tervezem, hogy egyszer újra elkezdünk szerdánként Manócskázni. Luca szeptemberben oviba megy, miközben ő sokkal kevesebbet volt gyerektársaságban, mint Zalán hajdanán, és ugyanezen megfontolásból Zetét szeretném gyerekek között tudni, nála még időben vagyunk. Nekem pedig hiányzik a kézműveskedés, amit mostanában sajnos itthon is hanyagolok.
Szerdán összepakoltam a csapatot, és eljutottunk a játszóházba. Az első nagy örömöm, hogy nagyon régen voltunk, de még mindig szerdánként van a Manócska, így nem mentünk hiába. Második nagy örömöm, hogy Luca imádta, a harmadik örömöm, hogy Zete is imádta. Én sajnos nem tudtam leülni az asztalhoz ügyeskedni, de hát ez a legkevesebb. Előbb a kicsik szokják meg a környezetet.
Luca úgy jött haza, hogy menjünk megint, úgyhogy beiktatjuk a heti programjaink közé.