Zete a mamánál várt meg minket, mi pedig elmentünk. Jól döntöttünk, mert ebéd előtt még kevesen érkeztek. Ergo: tudtunk közel parkolni, mindent meg tudtunk nézni nyugodtan, tömeg nélkül. A fúvószenekarok fesztiválja nagyon jó volt. Az általam nagyon utált Makarénát pl. olyan szuperül dolgozták fel, hogy életemben először tetszett. A díszmadár kiállításon volt egy Nemes Papagáj, amelyik nagyon érdeklődő volt. Szinte értelem sugárzott a nézéséből. (Bocs azoktól, akik szeretik a madarakat!!!) A móri gesztenye persze nem fehérvári, így abból is szedtünk egy kisebb szatyorra valót. És találtunk falevelét is, "mintha megtaláltuk volna egy óriás tenyerét". Most nem jut eszembe, mit csináltunk még, de az biztos, hogy odaértünk a Garabonciás Együttes koncertjére, ami nekünk Zalánnal nagyon tetszett (Luca ekkor már aludt a babakocsiban, mert elromlott a hangosítás, így a minimális létszámú közönség előtt zenéltek közvetlenül, de még így is lehetett mellettük aludni), és úgy tűnt, a többi 25 embernek is. Hihetetlenül kevesen voltunk, de hát mit várnak? 15 órakor legjobb esetben is csak éppen elindulnak a kisgyerekes családok. El lehet képzelni, a holnapi Alma koncerten hányan lesznek 13:30-kor! Pedig az nagyon érdekelne minket, Zalán nagyon várta, de majd Fehérváron pótoljuk (pénzért, míg Móron ingyenes, ha valaki eljut fél 2re).
 |
| A közönség |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése