Reggel Lucától egy puszival köszöntem el a csoport ajtajában, aztán összenőttem a telefonommal, hátha hívnak az oviból, majd 3/4 3-ra mentem érte. Az óvónéni óvatosan megjegyezte, hogy holnap nyugodtan menjek kicsit később.
Persze-persze.
És óvónéni azt is megjegyezte, hogy látják/-ták, mennyire könnyen engedem/-tem el Lucát. Szerintük ez annak köszönhető, hogy 3 gyerekünk van, és megoszlik a figyelem. Merthogy vannak szülők, akiket nem lehet levakarni a leválni akaró, beszokó, kiscsoportos gyerekeikről.
Először is: honnan tudják, hogy belül mit élek meg attól függetlenül, hogy felmérem/-tem a gyerekem igényeit, képességeit, határait, és ott hagytam már az első napon egész napra. De hiszen a lányom erre vágyott.
Másodszor: nagyon nehezen élem meg, hogy Lucának nincs rám szüksége, hogy reggeltől délutánig nélkülem van, hogy nem tudom, mit csinál, hogy nem látom, hogyan old meg helyzeteket.
Mindegy. Tegnap túljutottam életem második, oviba beszoktatós, görcsösen óranézegetős, telefont szorongatós első napján.
Két kicsiről és egy babáról hétköznapokról és ünnepekről, kérdésekről és válaszokról
Bébinaptár
Olvasott blogok
-
-
-
-
-
Kifogások11 éve
-
-
-
-
-
-
-
-
Gasztrobloggerek, akik segítenek tanulni főzni
-
-
Vajas rózsakalács1 hete
-
-
-
-
Antipasti6 éve
-
-
Barackos mousse-torta10 éve
-
Fittanyuka Konyhája10 éve
-
Kökénylekvár12 éve
-
-
-
-
1 megjegyzés:
nálunk eljött a szembesülés ideje. Első este már úgy döntött,i nkább nem is akar már járni:) reggelente azért nagyon ügyesen bemegy, semmi para, de délután kisirt szemmel jön ki, és hát állitólag napközben is szomorkodik:( de annyira jó, hogy ő elmondja mi a baja, nem úgy mint Vince (az a baj, hogy nem vagyok ott, főleg mikor elalszik). Legalább hamarabb tőlesik rajta. Kíváncsi vagyok, nálatok hogy alakul:)
Megjegyzés küldése