Zsuszi-lista, saját lista

Tegnap olvastam Zsuzsi bejegyzését, hogy írásba foglalták a szabályokat. Nagyon jó ötlet!!! Kb. hetek óta könyörgöm Zalánnak, hogy ne visítson, szirénázzon, ordítson, kiabáljon. Néha túl kell üvöltenem, hogy egyáltalán meghalljon. Tudom, nem a legjobb megoldás, de nem mindig megoldható, hogy odamenjek hozzá, leguggoljak, és csendben megkérjem. Zete, Luca bőven sok tennivalót adnak.
A másik a hiszti. Zalán talán életében nem volt ennyire hisztis, mint most nyár óta. Biztos sok érzés kavarog benne, de eszméletlen sokszor kértem meg, hogy ne hisztizzen, hanem beszéljük meg, amit szeretne. Hiába kértem, hiába ígértem büntetést, nem használt.
Szóval a ma esti tehetetlenségemben, amikor Zalán és Luca egymást túlsikítva szórakoztatták egymást, és engem meg sem akartak hallani, egy megoldást találtam. Gyorsan vettem egy lapot, és ráírtam 2 szabályt:
1. Ne kiabálj! (Gyerekekre, anyára is érvényes.)
2. Ne hisztizz! (Ha megteszi, megy gondolkodni. A szobába elvonulós gondolkodást próbáltam néha, de mindketten találnak maguknak valami játékot, még a hálószobában is, úgyhogy ki sem akarnak jönni. :-) )
Megbeszéltük, hogy mindenki elfogadja a szabályokat, és igyekszik betartani őket. Az este hátralévő része jól is telt, csendben, nyugalomban. Remélem, hogy holnap még kitart a szabályok ereje. (Tovább nem merek bizakodni. Mindig csak 1 napot előre, már az is haladás.)