Ma kirándultunk. Nem mentünk a Mátráig, hogy hiteles legyen a vers, csak Iszkán mentünk fel az erdőbe. Nem vagyok egy túrázó-típus, úgyhogy ha a genetika be nem játszik pl. a papától, a gyerekeink sem lesznek. Bár ő sem túrázik, hanem lovon tesz meg hatalmas távolságokat, de legalább szereti a természetet. Én panellakó városi lány vagyok. Idejét sem tudom, hogy mikor sétáltam utoljára az erdőben. Komoly emlékeim általános iskolából vannak, mert túrázós/túráztatós tanáraink voltak, és velük rengeteget mentünk.
Szóval ma fogtuk magunkat, és sétáltunk egyet Petivel. Nem mentünk messze, csak a kőasztalig, így is 2 egész órát töltöttünk a természetben. Komoly! :-)
Zalán nagyon lelkes volt, Luca viszont már az elején fel akarta vetetni magát. Kitartóan nem vettük fel, így lassan feladta, és ügyesen végigsétálta az utat. Zete a felénél bealudt. Este fél 10-kor Luca még úgy szórakoztatta Zalánt, mint aki egész nap aludt. Aztán beájult.
Több kép Picasan.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése