Zete folyton nevet. Mindig mosolyog. Mindenkire és mindenre. Ritkán komoly.
Tegnap összebukta magát, de nevetett tovább.
Erre Zalán: "Miért nevetsz? Összehánytad magad!! EZ NEM VICCES!"
Kérdeztem, hogy a kórházban töltött viharos éjszaka nem félt-e. Ő nem.
Én: "Nem hallottad a nagy dörrenéseket?"
Zalán: "Be voltam ájulva. És a fülemen aludtam."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése