Aranyköpés

1.
Vásároltunk, a 3 gyerek + én. Először a méteráruboltba mentünk, ahol Zalán, Luca versenyt futottak, függöny mintákban bújócskáztak, a boltba vezető lépcsőről ugráltak ki az utcára. A 6. "nagyon gyorsan gyere ki onnan/ gyere be a boltba", "itt maradsz mellettem" után azt mondtam: "Zalán! Nagyon összeveszünk, és Téged szidlak le először, mert a 4,5 éves agyad tudja, hogyan kéne viselkedned."
Zalán: "Mit csinálsz? Leszívod az agyamat?"

2.
Aztán irány kaját venni a kék csíkos áruházba. Nagy leértékelések vannak, így válogattam ezt-azt a gyerekruháknál, mert most nagyon megéri. Zalán elmondta 1x, hogy nagyon szomjas. Aztán még 1x. Majd még párszor, és én erre mindig reagáltam: "Megyünk, már megyünk is. Sietünk." Aztán Zalán 2 perc múlva: "Most akkor nyeljem a nyálamat?"

3.
Ivás után elértünk a zöldségekig, ahol Zalán elmászkált, én meg alig bírtam követni a 2 kicsivel a bevásárlókocsiban. Kiabáltam, hívtam, de nagyon ciki volt, hogy már mindenki hallott, csak a fiam nem. Amikor kicsit közelebb értem, már egyáltalán nem voltam nyugodt, és sziszegős mérgesen súgtam: "Zalán, gyere már ide, légy szíves!"
Zalán jó félhangosan: "Miért? Hogy beleverd a fejem a padlóba?"
Miért van az, hogy a gyerekek gyakran mások előtt nyilvánítják ki, hogy tudnak olyan dolgokról, amikről a szülők azt hiszik, hogy soha nem is hallhattak róla???