Manóta - Velence

Judittal megbeszéltük, hogy együtt elmegyünk Mónihoz Manótára. Mi már nagyon régen voltunk. Zalánnal nagyon sokat jártunk, látszott is, hogy ő azonnal feloldódott Móni mellett, pedig mostanában elég visszahúzódó, míg Luca nem akart semmit, pedig alapvetően ő a nyitottabb. Zalán nagyon jól érezte magát, kicsit nosztalgiáztunk. (Ja, Zalán egész héten nem volt oviban, mert Zoli is szabin volt, így most együtt maradtunk itthon, és nem volt különösebben feszült a hangulat.)

Nagyon jó volt újra Mónival mondókázni. Aztán Juditéknál ebédeltünk, ami megint különleges volt, mert az ebéd egyébként mindig szigorúan itthon van az ebéd utáni alvás miatt. Zalán mostanában próbálja elbliccelni az alvást, de aztán mindig alulmarad a küzdelemben, mert beájul. Ő még nagyon igényli az alvást. (A vasárnapi vendégeskedéskor 3 órát aludt.) Hazafelé el is aludt a kis csapat.

Képek a Picasa Webalbumban!