Ha megbolondulok, sem lesz könnyebb

Elegem van a mai napból. Szerencsére itt a vége,és holnap új nap virrad.
Délután persze nálam ment tönkre az autó jobb hátsó ablaka, ahol Zalán ül. Zoli 22 óráig dolgozik, úgyhogy felpakoltam a 3 gyereket, irány a munkahelye, ahol sikerült szétszedni az ajtót, hogy fixen ne mozogjon az ablak. Állítólag egy vezeték törött el. De miért nálam??? Mindig nálam érnek végére a gépek, tárgyak a használati idejüknek.
És most este... Kapkodom, vacsorát készítek, fürdetek, mesét olvasunk, fektetés, utána rohanok Zetéhez, aki mélyen alszik (még most is), mert elaludt Nóra kezében fél 8-kor, és fel sem ébredt. Szóval kikészítem a törölközőket, pizsamát, hősugárzóval melegítem a szobát (közben futtában kapok be 2 falatot), beviszem a konyhaszéket, viszem a fürdőszobába a kiskádat (közben viszek inni Zalánnak, és megitatom vele a feloldott immunerősítő homeopátiás bogyókat), hozom a vízzel teli kiskádat, rárakom a székre, és amint megfordulok... LEBORUL A KÁD A SZÉKRŐL!!!! Sikíthatnékom, zokoghatnékom volt egyszerre. Bokáig állt a víz a gyapjúszőnyeges, földön lévő éjjeli lámpás, és a "minél közelebb lévő porszívós" (hogy ki tudjam szívni éjszaka is a szörcsögő orrát) kicsi szoba. A fa küszöb teljesen megszívta magát, az előszobában lévő szőnyeg fele is vizes, de a gyapjúszőnyeg minősíthetetlenül elázott. Lényegében beszívta a víz nagy részét. Igyekeztem csendben takarítani, és Zete fel sem ébredt.
Azt hiszem, ma már nem fürdetek... És mivel még nem fürdött, így a 6 órás szopi óta nem is evett, úgyhogy itt az ideje, hogy legalább megvacsoráztassam szegényt.

Jelszó: Ha megbolondulok, sem lesz könnyebb. Akkor minek tegyem???