Lepcses száj

Elnézést kérek, hogy ennyit írok! Soha nem tudtam keveset beszélni, csak ha rossz kedvem volt. Imádok dumálni (jaj annak, aki velem összefut), és ez a blogírásomon is meglátszik. Csak írok, írok és írok. Ma olvastam, hogy a blogírás egyfajta lelki tisztulás. Nekem nagyon jó kiírni magamból a gondolataimat, mert olyan, mintha beszélgetnék.
Remélem, hogy a gyerekeim sem unják meg olvasni, amikor végre odajutnak majd, hiszen miattuk örökíteném meg az életünket, tenném időtállóvá a történéseket (ha az internet is úgy akarja), de közben nem bírom visszafogni magam.
Szóval biztos fogok még sokat írni, mert nagyon jó Veletek "beszélgetni", a gondolataimat összeszedni és kiadni.