Zizi-Luca 3.

Szóval Luca tegnapi ténykedése:

1. Annyira rácsapta Zalán ujjára a WC-ajtót, hogy az ajtó elvágta, és valahogy lehajtogatta a bőrt Zalán ujjáról. Nagyon csúnya volt, de visszahajtogattam a bőrt. Zalán nagyon-nagyon sírt.
2. Amíg Zalán ujjáról a vért, arcáról a könnyeket törölgettem a konyhában, Luca mellettünk megtekerte a nem gyerekzáras, elöltöltős-elöl gombos, éppen (és ezek után mondhatom, hogy MÉG) működő mosógépünk gombját. Szegény pára gondolkodott 5 percig, hogy most mit csináljon. Ez nem az első eset, hogy Luca megtekerte az éppen működő mosógép gombját...
3. Aztán Luca eltűnt, és mire Zalántól el tudtam szabadulni, a DVD-lejátszó ajtaját (a lemeztartót) kinyitotta, és 5 lemezt tömött bele, illetve a laptop lemeztartóját is kinyitotta, amit pillanatok alatt le tudna törni. (Előbb-utóbb úgyis megtörténik.) Ekkor már nagyon ideges voltam. Főleg, amikor közvetlenül ezután zongorázott a nyomtatón. Kiküldtem a nappaliból, és elpakoltam a lemezeket.
4. Első útja a gyerekszobába vezetett, ahol hajszálnyira nyitva volt az ablak, mert előtte ott kakilt be a pelusba, és szellőztettem. Ha Luca csendben van, akkor baj van. No, csendben volt, úgyhogy kerestem. Mire megtaláltam, sarkig tárta az ablakot, és fent állt a pad-asztal tetején, hogy onnan nézelődjön kifelé. (Már megint felelőtlen anya...) Pont emiatt szellőztetünk mindig úgy, hogy Luca a látómezőnkben van, de erre most sajnos nem figyeltem.
5. Aztán amikor onnan is leszedtem, megint csendben lett. Megtaláltam a nappali ajtaja mögött, ahol a táskából kivett pénztárcámat szedte darabokra. Így legalább kitakarítottam az összegyűjtött blokkokat, és megint van helyem.

A ma esti ténykedése eredménye, hogy eltűnt Zete cumija. Reggelig kibírjuk anélkül, de napközben sokszor cumizik. Égen-földön kerestük, és megértettük, miért van a cumizós gyerekeknek akár 2-3 cumijuk.
Egyébként ha éppen nem a lakást szedi szét, vagy pofozza a Zalánt, állandóan kézben akar lenni, és onnan kapcsolgatni a villanyt. Lóg rajtunk, mint egy kis majom. Nagyon-nagyon sokat akar ölben lenni. Olyan, mintha nem akarna a lábán állni, menni. Mindig viteti magát, és ez már az utcán is így van. Itthon pörög, de ha kivisszük sétálni, akkor 20 méter után megáll, mondja, hogy "NEM!", és megint kézbe kéredzkedik. A legszélsőségesebb eset, amikor nem volt hajlandó menni, hanem lefeküdt a járdára, és ott fekve is szopta az ujját nagy békességben. :-)

És nem hajlandó beszélni. Szókincse: nem, anya, baba, mama, eddig 2-szer mondta, hogy papa. Ha kérünk tőle valamit, hogy mondja, a válasza: "NEM!". A beszédben ugyanolyan makacs és csökönyös, mint az életben. Ha valamit nem akar, sehogy nem tudjuk rábeszélni. És így van ez a beszéddel is. Sokszor úgy gondoljuk, hogy direkt nem beszél.