Tanácsadóban

Zolival elmentünk a Nevelési Tanácsadóba.
Abszolút konklúzió: a gyerek minden tünete, problémája MINDIG a szülőre vezethető vissza. Ezt eddig is tudtuk, de most kicsit kicsontoztuk.
Ad1. A dackorszak 2 évesen kezdődik, és élvezzem csak, hogy van a gyerekemnek önálló akarata, és nem simul bele az életbe. Élvezzem, mert ő is élvezi, hogy van önálló akarata, és hogy ellentmondhat. Jó dolog, hogy a gyerek leválik rólunk. (Luca)
Ad2. Anya lelassul és lehalkul, gyerekek is lelassulnak és megnyugszanak. Zalán majd nem lesz idegbajos és Luca talán könnyebben megszólal, mert érzi, érezheti, hogy képes arra, amit anya csinál. Normálisan beszélni. (Haha. Erre anya nem képes. Tanulja a családjától.) De tény, hogy le kell lassulnom a gyerekekhez, és nem őket felpörgetni magamhoz, mert hiszen gyerekek, nem tudnak olyan kapkodósan mondani, tenni, mint én. Hülye én!!! Hogy várhatom el tőlük???Lassulni!!!
Ad3. A gyerek minden megmozdulása figyelemfelhívás: "Ha szidsz, addig is velem foglalkozol." (Zalán) (Ezzel az a problémám, hogy Zalán nincs elhanyagolva. Pl. ma is kettecskén mentünk a játszótérre, és ha pl. Luca kap dicséretet, puszit, Zalán is mindig kap.)
ÉS A LEGFONTOSABB:
Ad4. Nem teljesítményre gyúrunk, hanem boldogságra!!! Ezzel kicsit harmonizál, hogy a gyerek nem feladat, hanem öröm, de én nagyon nehezen adok lejjebb a saját elvárásaimból. Nagyon sokat várok el még mindig magamtól. Másoktól sem többet, csak amennyit magamtól, de ez szegény családomnak néha sok. Pl. ha a védőnő ígérte magát 1/2 9-re, akkor addigra mi felöltözve, megreggelizve, fogat mosva az összepakolt, felporszívózott, kiszellőztetett lakásban várjuk. Még ha kapkodósan, sietve telt is a reggel, és senki nem élvezte addig azt a napot. Mert teljesíteni kell, különben nem vagyok jó. Sőt!! Mindegyik terhességemkor emlékszem olyanra (Zeténél a 32. hét előtt), hogy dicsekedtem Zolinak este : én még nagy hassal is mostam, főztem, takarítottam. "Ugye milyen ügyes vagyok? " És ő szépen megdicsért, én meg elhittem, hogy csak így vagyok jó.

Hát, nem teljesítek, hanem évezem a gyerekeimet és a kupit. Igyekszem. Hiszen a családban az a jó, hogy az egy meleg, békés, puha fészek, ahol bizonyos határok között mindenki azt tehet, amit akar. Ha a gyerekem pizsamában akarja a védőnőt várni, akkor azt elvileg (és igyekszem gyakorlatilag is) teheti.
Ja!És nem kiabálunk a gyerekekkel!!! OK! Igyekszem. Tanács: csendben beszéljük meg. Ha nem megy, csendben ígérjük meg, hogy pl. ha nem öltözik fel, pizsamában visszük oviba. Ez működik Zalánnál. Egyik este nem akart bemenni a kádba, és a sokadik könyörgés után csendben megígértem, ha nem vetkőzik, ruhástól beteszem a kádba. Ezt nem akarta, ezért inkább levetkőzött, és bement magától. De mi lesz, ha Luca azt monda majd: "Szuper!Ruhában fürdés következik!" Valószínűleg semmi. Majd ruhában teszem a kádba.