Két kicsiről és egy babáról hétköznapokról és ünnepekről, kérdésekről és válaszokról
RSS

2010. február 4., csütörtök

Orsinak!

:-)))
Igen, a pulcsis képbe belelóg a pocakom. Már nagyon nehéz úgy léteznem, hogy ne legyen útban a pocak. Zoli néha úgy megy el mellettem, hogy elszámítja a távolságot, és nekimegy. Néha én nem mérem fel a lehetőségeimet, és elakadok a pici konyhánkban a székek és a konyhapult között, amikor együtt vacsizik a család, és "teleüljük" a konyhát. Vicces szitukat produkálunk mi Zetével. Lehet, hogy még csak ilyen formában, de már most komolyan figyelembe kell venni a pici fiunkat.

1 megjegyzés:

Anyácska írta...

Akkor is az a kedvenc képem és imádom a szép nagy pocidat :D Hamarosan meg kicsi Zetét fogom imádni! Puszi nektek